Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. II. A Krisztus személye és működése. A háromságról szóló felfogás ismertetésében ezt mondottam: T. ... a. háromságtan a személyiségnek finom értelmezésében végzó'dik" (1. I. füzet, 28. lap). Közönségesen tudott dolog, hogy a személyiség kérdése fó'leg a Jézus Krisztust illetőleg volt a gondolkozás és itélet-mondás tárgya. Ebből kifolyólag természetszerűleg követeli ez a tan a második helyen való tárgyalást, a mit annyival is inkább el kell végezni, mert a háromság tannak u. n. punctum saliense lévén ez a kérdés, amaz emezzel válik kikerekítetté, sőt teljessé. Fontos tárgy a Krisztus személyisége s azzal összeköttetésben működése, mert bár Augustinus előtt tisztán áll az, hogy a Krisztus ugyanaz, a ki az Atya (Chr. idem est, quod Pater) és bár az is bizonyos előtte, hogy Krisztus igaz ember, a kinek volt halandó teste (caro mortalis): mégis a megtestesülés szentsége, a fogantatás valósága nem volt teljesen megállapodott igazságként lelkében meggyökerezve mindaddig, míg a kérdést a maga egész valójában nem vette vizsgálat alá. Addig, míg az u. n. presbiterségbe bele nem jutott, nagyjában a következő lényeges tételeket körvonalozza Augustinus: Krisztus egyetlen és egyszülött fia az Atyának, a kivel „consubstantialis" és „coaeternus", a melynek következtében Krisztus az Istennek képe is és hasonlatossága is szemben az emberrel, a kiről ez van irva az írásban: „mondá Isten: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra . . . teremté . . . Isten az embert a maga képére [I. Mózes, 1.20-27]· Krisztus nemcsak képére és hasonlatosságára teremtetett az Istennek,