Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Mária a Szentírásban. Raffay Sándortól
88 Máté evangéliumának elejére Jézus családfáját és származását első sorban a Dávidtól való eredés kimutatásának érdekéből már bizonyosan igen korán odatették. Ez már az eredeti kéziratban is benne lehetett, mert „az írások szerint" való e bizonyítás Máté evangéliumának éppen oly jellemzője, mint Pálnak. Pál is meg volt győződve Jézusnak Dávidtól való származásáról, mert az írások a Messiást Dávid sarjának mondották (Róm. 1, 3.) Ezért Jézus atyjának, Józsefnek, Dávid királylyal való egyenes ágú rokonságát s ez alapon Jézus dávidi eredetét úgy Máté mint Lukács kimutatja. De a családfában Máriáról még nincsen szó. 1) Jézus dávidi származása tehát a családfa alapján nem vérségi, hanem csak jogi természetű, a mennyiben adoptio illetőleg házasság által való elismerés esete forog fenn. Máténál Mária még különben is teljesen háttérben áll. József a szereplő személy. Neki jelenti meg az angyal Mária csodálatos állapotát, de jellemző, hogy nem a fogamzás előtt, hanem már a terhesség ideje alatt, reá bizza a névadást, vele érintkezik akkor is, a mikor az egyptomi menekülés szükségét és a visszautazás lehetőségét tudatja, ő választja meg a család lakóhelyét is (Máté 1> is 2,23). Hogy a régi hagyományban Mária mennyire háttérben állott s a Józseftől való származást mennyire természetesnek tartották, mutatja János ev. 1, 4 6 és 6, 4 2 is, a hol Jézus József fiának mondatik. Mutatja az evangéliumok legrégibb szövege a syrsin. is, a hol Mt. 1, íf i igy hangzik: „Jakab nemzette Józsefet, József pedig, a kinek Mária, a hajadon, el volt jegyezve, nemzette Jézust, ki Messiásnak neveztetik."'-) Itt tehát a Dávidtól való származás levezetése és kimutatása következetes, de a természetfeletti származás van kizárva. 3) De azért a Jézus csodás fogantatása is el van már e szövegben is beszélve. Miként látjuk, Mária még Máténál sem olyan alak, a ki *) Lk. 1, M alapján, l, 5-re való tekintettel Máriát nem Dávid, hanem Áron törzséből valónak kell tekintenünk. 2) V. ö. Gregory, Prolegemena 528. a 13. 69. 124. 346. minuscuiaris codexekben és a cod. K.-ban szintén igy. 3) V. ö. Acta 10, 3 3. 3, 2 S. 2, , 2, s o. Apoc. 5, s. 22, i e. Róm. 9, 5.
