Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Grotefend. Hornyánszky Aladártól

74 persze senki még gondolni se mert. Egy ismeretlen, rég elpusztult korszak titokzatos maradványai feküdtek az érdeklődő előtt. 1765-ben Carsten Niebuhr kereste fel a persepolisi romokat. Ő is copiákat készített a feliratokról, de gyűjteménye nemcsak gazdagabb volt mint elődeié, hanem a másolás is sokkal hivebb és megbízhatóbb. Niebuhr közleményei szolgáltatták Grotefend számára a vizsgálódás anyagát. Ez a fiatal göttingai gymnásiumi tanár, ki keleti nyelvekkel soha nem foglalkozott, egész ötletszerűen vállalkozott a feladatra, hogy az ékiratok olvasásának kulcsát megtalálja. Próbálkozása nem maradt eredménytelen. Két kicsiny, 3 columnára osztott feliratból indult ki, s az első columnában, melyet helyesen perzsa nyelven írottnak tartott, az azonos jelcsoportok egybevetésével nemcsak 3 uralkodó nevét (Hystaspes, Dárius, Xerxes), hanem a ,,király"-t jelelő szót is sikerült kibetűznie.

1) Az általa megállapított betűk száma igaz csak 8 volt, de e látszólag csekély eredmény ősi világok feltámadásának kezdetét jelentette. Megfigyeléseit sietett a göttingai tudós társaság tudomására hozni. A ludós társaság azonban nem tulajdonított valami különös jelentőséget a felfedezésnek. Az 1802. szept. 4-ikén tartott gyűlésről szóló jelentés csak néhány szóba foglalt rövid megjegyzéssel emlékezik meg Grotefend értekezéséről. Grotefend ez első lépését az ékiratok iránti érdeklődésnek csodálatos fellendülése követte. A legkülömbözőbb országok tudósai láttak hozzá, hogy a megkezdett nyomon tovább haladjanak. S míg a megoldás fárasztó ') Grotefend eljárása, következtetésének menete részletesen leírva megtalálható Hőmmel Gesch. Babyloniens u. Assyriens 1885. ρ. 65 —69. Kaulen, Assyria és Babylonia ford. dr. Szabó Árpád 1891. p. 145—148.