Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
71 szókkal azonosítani a legnagyobb igaztalanság. S ebben igaza is van s ezt méltán vetik a zsidók Harnack szemére, ki a Jézus korát nem ismeri elég alaposan. Védi a szerző a zsidó ritualékat is, mert a monotheismust azok mentették meg s igy többre voltak képesek, mint maga a keresztyénység. S hogy a zsidóság ezt megtehette, azt amaz óriási benső erőnek köszönheti, mely monotheistikus világnézetében van, s mely az évezredes szenvedések közt is fenntartó és éltető ereje volt a zsidóságnak. S ez az erő Jézus korában is megvolt benne. S ha elvetették Jézust, nem azért vetették el, mert az isten és felebarátok iránt való szeretet követelte, nem is azt a történetileg vonzó, hatalmas alakot, a kit llarnack is oly szépen rajzol meg, de a kinek tanaiban a korabeli zsidó alig találhatott újat, hanem elvette őt a zsidóság abban az alakban, melybe tanítványai öltöztették, mert vallásos felfogásukkal nem egyezett meg az ember istenitése, mert nem fogadhatták el a feltámadást, mert nem tehinthették őt ,.megváltónak", s ebben mind teljesen megegyeztek azzal, amit ma Harnack tanít. Perles szerint Harnack művéből nyíltan kiviláglik, hogy a vallás igaz alakja a zsinagógák körében is megőrizhető volt s megtalálható mindaz, a mi a keresztyénségre nézve lényeges. Harnack szerint tehát Jézus nem volt egyéb, mint a zsidó vallásos felfogás legnemesebb képviselője és élő megtestesítője. S ezt Jézus maga is igazolja Máté 5, 17—18-ban. De akkor miért mondják vallásalapitónak? — Azt mondják, hogy Jézusnak igazi jelentősése az ő áldozati halálában van. Ez akkor állhatna meg, ha az áldozatok az ő halálával szűntek volna meg. Ámde Hós. 6, 6, is igazolja, hogy már a próféták óta a jobbak mindig ellene voltak az áldozatoknak. — Végül összefoglalja az egész fejtegetés anyagát. Állítja' hogy a zsidóság a vallást, mint a monotheismus egyedül következetes képviselője, tisztábban representálja mint bármely hivatalos egyház. Örvend hogy a zsidóság Harnackban oly hatalmas és tekintélyes támogatót és igazolót talált, s melegen ajánlja Harnack művét hitsorsosai figyelmébe. A szellemesen megírt és sok igazat mondó kis munkát igen hasznosnak ítélem. Nemcsak azért, mert a zsidóságra, hanem különösen mert a keresztyénség gyengéire is tiszta világot vet. Valóban nagy baj az. hogy a Jézus korát még mindig nem ismerjük elég világosan, de még sokkal inkább szégyenletes az, hogy a keresztyénség lényegének kifejtésével alig tudjuk megtalálni a kiinduló pontot. S ha valaki a keresztyénségnek immár kétezer éves élete után annak lényegét ki akarja fejteni, körön kívül és körön belül a legnagyobb ellenmondásokat kelti fel, jeléül és bizonyságául annak, hogy maguk a keresztyének se
