Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

68 politika terén ragadtatta magát. Az írás szavától megittasult göttingai próféta kötelességének tartotta, hogy a nagy világ kér­déseiben is felemelje szavát. Az ő hivatása nemcsak az írás megértésére terjedt ki, de annak gyakorlati érvényesítésére is. Nem is mulasztotta el, hogy külön brosúrákban, esetleg tudo­mányos művei bevezetéseiben avagy a kadhédrán kifejezést adjon azon véleményének, hogy Németországban nem megy minden úgy, mint a hogy ő szeretné. Már 1837-ben politikai agitátiója állásába került. De azt nemsokára visszanyerte. Midó'n 1866-ban a poroszok bevonultak Hannoverába és azt annektál­ták, Ewald haragja a legmagasabb fokra emelkedett és szenve­délyes támadást intézett a betolakodók ellen. A politika nem méltányolta az 6' tudományos érdemeit és szigorúan büntette a felszólalót. Állásától felfüggesztették, majd midó'n megtagadta a porosz király iránti hűségesküt végleg nyugalomba küldötték. Ewald ekkor is folytatta a harcot. Még 9 esztendeig, halála órá­jáig ostromolta a porosz régimét és követelte vissza kathédráját, melyet elvettek tőle. Ε felette érdekes alakot mutatja be néhány oldalon az ő legkiválóbb tanítványa, Wellhausen. Ewald születése napjának 100-ik évfordulója közeledik. Erre az alkalomra a nagy mester tudományának és kathedrájának örököse a hálás tanítvány pietásával beszámol annak értékéről és becses reminiscentiákat közöl abból az időből, midőn még ő ült a félelmetes tanár előtt. S teszi ezt abban a szellemes modorban, melylyel jelenleg egyedül Wellhausen rendelkezik az ó-testamentomi kutatók között. H. A. Szabadelvű vallásos gondolkozás a XX. század kezdetén. Angolból fordították az unitárius lelkészek és tanárok. Kolozsvár 1902. Vili. 245. Ara 3 korona. Az 1900. évi május 25-én Bostonban fennállása 75. évfordu­lóját ünneplő „Amerikai unitárius Társulat" jubileumán más világrészek más államok és más egyházak jelesei is összesereg­lettek. Itt merült fel a felekezeteken felül álló egy oly szerv alkotásának eszméje, a mely a szabadelvű vallásos gondolkozás képviselőit és munkásait magában egyesítve gyakrabban össze­hozhatná. Azonnal meg is alakult „Az unitárius és más szabad­elvű vallásos gondolkozók és munkálkodók nemzetközi tánácsa", a mely legelső gyűlését 1901. május havában tartotta Londonban. Ez összejövetel szellemi gyümölcseit kapjuk e könyv tartalmát képező 18 felolvasásban.

Next

/
Thumbnails
Contents