Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

Könyvismertetés. J. Wellhausen. Heinrich Ewald (Berlin, Weidmannsche Buchhandlung. 1901. 25. lap.) A múlt század theologiájának történetében a ledérdekesebb alakok egyike a göttingai Ewald (1803—1875.). Vele új aera kezdődik az ó-testamentom tanulmányozásának terén. A rationalismus és supernaturalismus külön-külön képtelennek bizonyult az írás megértésére. Ewald mindkettőnek elveit egyesítette magában és igy törekedett az isteni tartalmat emberi eszközökkel megközelíteni. Számára a vallás egyedül a bibliában foglaltatott. A maga életfeladatát abban látta, hogy az örök isteni szót a tudomány segítségével megérthesse és gyakorlatilag érvényesítse. Innen a nagy tisztelet és kegyelet, melylyel az Írással foglalkozott, másrészt a legszigorúbb tudományos principiiumok alkalmazása. Mint egységes, egyöntetűen gondolkozó ember ellenmondást nem ismert. A vallás és tudomány nála nem került összeütközésbe. Hogy czélját megvalósíthassa, 'az írás szavába behatolhasson, első sorban a nyelvben való teljes járatosságot követelt. Működésének első idejében kutatásai a nyelvészet körében mozogtak. Kiadta héber grammatikáját 24-éves korában. Ε munkával nagy és maradandó sikereket ért el. Nemcsak új, hatalmas indítást adott az ó.-t. nyelvével való foglalkozásra, de számos pontban erősen előbbre vitte a kutatást. A héber szintaxisnak Ewald az első pontos megfigyelője, Az ő grammatikája óta e téren mondhatni semmi haladás sem történt. A héber névképzés magyarázatát is helyesebb alapra fektette mint Gesenius. Tisztában volt azzal, hogy az ó.-T, nyelvének megértéséhez a rokon nyelvek ismerete elkerülhetetlenül szükséges. Tanulmányai körébe felvette tehát az összes sémi dialectusokat. Igaz, tévedett, midőn azt vélte, hogy a héber eredetibb formáját mutatja az u. n. ős sémi nyelvnek, mint az arab, De az ő sajátos tehetsége, melylyel a zűrzavarost világossá és átlátszóvá tudta alakítani, melylyel a részt mindig az egésznek szempontjából vizsgálta, ez alaptévedés daczára is a sémi nyelvészet terén kiváló munkák producálására képesítette őt (Grammatica critica linguae arabicae, czikkei a gemischte Abhandlungenben stb.) Általában a nyelvészet körében ért el legtöbb el nem muló eredményt. Csak e bevezető munkálkodás elvégzése után látott az ó-testamentomi iratok széleskörű interpretátiójához. Nem egyes részié-