Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

65 Meyer Eduárd, miután e név Jakobek formában egy aegyptomi feliraton több város között felsorolva fordul elő, azt vélik, hogy egy kanaanita várost kell benne keresni Nöldeke viszont azt sejti, hogy valamely Isten rejlik e szó mögött. L. is ez utóbbi véleményt tartja legvalószínűbbnek. A név formája, a Jákob monda több vonása, az „Izráel (= Jákob) köve" kifejezés (Gn. 49, 24) arra mutatnak, hogy eredetileg kanaanita Istenséggel van dolgunk, melylyel a bevándorolt héberek megismerkedtek s melynek tiszteletét elfogadták és gyakorolták. Döntő bizonyíték L. számára a Gn. 32. 24—32-ben foglalt elbeszélés. Ez mostani alakjában persze erősen átdolgozott formát mutat. De még így is kivehető az eredeti értelem. Jákob és az Isten viaskodása két numennek, talán a nap és éjszaka Istenségének küzdelme. Erről beszélt az a kanaanita mythus, melyet a héberek bevándorlásuk után a föld előbbi lakóitól elsajátítottak. Monotheistikus irányzatuk azonban nem tűrte meg sokáig az idegen Istenséget Jahve mellett. A kanaanita numen a nép gondolkozásában lassanként átalakult. Az emberfölötti lény emberré lett és az eredetileg mythikus hős a héber nép ősatyjává degradálódott. Időmultával Jákobot Izráellel hozták kapcsolatba és e nevet ő reá ruházták. Tulajdonképp azonban a kettőnek egymáshoz semmi köze. Mert Izrael egy heros eponymos, míg Jákob a kanaanita egyik Istenmonda alkotó része. Utóbbi ősrégi, előbbi ellenben meglehetősen fiatal és mesterségesen construált alak. — Mint e rövid kivonatból is látható, L. sok érdekes és fontos problémát tárgyal terjedelmes értekezésében. Kár, hogy czikke sok helyen annyira zűrzavaros, hogy az olvasó alig tud benne eligazodni. L. sem az anyagot elrendezni és csoportosítani, sem a hozzátartozót a hozzá nem tartozótól különválasztani nem tudja. Hogy emellett az eredmények jó része nagyon is hypothetikus értékű, talán felesleges külön kiemelni. H. A. 8