Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

64 nem voltak Izráel birtokában és azért nem voltak egyenrangúaknak tekinthetők. Az a körülmény pedig, hogy J tudósításában Ruben mint elsőszülött szerepel, mi oly sok történeti conbinatióra adott alkalmat, nem arra enged következtetni, hogy Ruben valamikor egy előttünk homályba takart időben nagy tekintélynek és hatalomnak örvendett. Jelentőségnélkülisége elegendő ok arra, hogy Izráel és Juda vetélykedése mellett őt tekintse a genealógia az elsőszülött gyermeknek. Ez alapgondolatok mellett L. sok más kérdést is érint e fejezetben, melyek szorosan nem tartoznak a felvetett thémához. így egyebek között, hogy Izraelben valószínűleg 2 hagyomány létezett a bevándorlást illetőleg. Az egyik szerint Izráel egyenesen Naharaimből jött Kanaánba, a másik szerint Aegyptomból. Továbbá, hogy eredetileg Jákobot, Izsákot és Ábrahámot Kanaán külömböző vidékei egymástól függetlenül tekintették a nép ősatyjának. Bethelben Jákob, Beersebában Izsák, Hebronban Ábrahám volt az az előd, kitől magát az egész nép származtatta. Csak a IX. sz.-beli valószínűleg J-től kezdeményezett genealógiai osztályozás hozta őket egymással rokonsági viszonyba. Izsákot megtette Jákob atyjának, Ábrahámot nagyatyjának. — A IV. fejezet egy. az ó-test.-i kutatóknál elterjedt hypothezissel foglalkozik. Ε hypothezis abból indul ki, hogy régebben a törzseket nem Jákob fiainak, de feleségeinek tüntették fel, a nép egyes részeit tehát nem a fiúk, hanem a feleségek szerint osztályozták. Ezen, a feleségek szerint történő csoportosítástól függetlenül fejlődött ki idővel a másik felfogás, mely a fiukat tette meg az egyes törzsek ősatyjává. L. e hypothezist indokolatlannak és tévesnek tekinti. Sem a nevek, sem az elbeszélések (Gn. 34. 38, Jud. 1, 12—15) nem engedik meg azon felvételt, hogy eredetileg a törzsek az anyák szerint osztályoztalak volna. Sőt egész határozottsággal azt kell állítani hogy elejétől fogva a törzsek repraesentánsai mint Jákob fiai szerepeltek a genealógiai tudositásokban. — Az utolsó fejezet végül Jákobot teszi vizsgálódás tárgyává. Ε részlet Izráel vallástörténete szempontjából is érdekes. Jákobot illetőleg jelenleg felette eltérő nézetek uralkodnak. Stade azelőtt törzset látott benne, de később e véleményét megváltoztatta. W. M. Müller és