Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

Gl majd semmit se tudunk. Utóbbiról elég világos képet lehet alkotni. A nemzetség (mispacha) sok család egyesülése. Tagjai a vagyonosak, a birtokkal rendelkezó'k, kik veszély idején a véderó't szolgáltatják (gibborim). Ezek kezében van minden jog és hatalom. Élükön a nemzetségi fó'k állanak (zegenlm), kik az egyes tagok között a peres ügyeket elintézik, kifelé a nemzetséget képviselik. Háború esetén a nemzetség tagjai együtt harczolnak egy nemzetségi fó' vezetése alatt. A cultust a mispacha együtt végzi (I. G. 20) s a vérboszú végrehajtása a nemzetség egyik kötelessége. Ily szervezettel lépték át a héberek Kanaán határát. Itt a honfoglalás és az azt követő' letelepedés uj viszonyok közé vezette a sivatag beduinjait. Csak hosszas küzdelmek után jutottak nyugalomhoz, előbb a hegyvidékeken, később a síkságon. Majd a nomadizálók földművelőkké váltak. Ez átalakulás változást idézett elő az eddigi közösségekben. A nemzetségek közti kapcsolatok lazulnak, a mispachot elveszítik jelentőségöket. Az idegenekkel való folytonos hadakozás uj, kiterjedtebb szövetségeket tesz szükségessé. Kik egymáshoz közel, egy területen szereztek birtokot, tartozzanak bár külömböző nemzetségekhez, közös védelemre és közös támadásra vállalkoznak. Az érdekek azonossága rokonságot létesít az együtt lakók között. Idők multával e rokonságot vérbélinek tekintették, eredetileg azonban csak a geographiai helyzettel adott érdekközösség volt az összetartozás érzetének forrása. így jönnek létre Kanaánban a hódítás és letelepedés folyamán a törzsek territoriális alapon. Ezt mutatja nem egy törzsnek neve, mely geographiai név (Ephraim, Benjamin). Ettől fogva a törzsek veszik át azt a hivatást, mely azelőtt a nemzetségeké volt. A törzs (sebet, matte) visel közösen háborút, intézkedik jogi kérdésekben és védelmezi a hozzá tartozókat. Cultusa azonban nincs, ez megmarad a még létező, de jelentőségnélküli nemzetségeknél. A törzsek jelentősége sem tart sokáig. A történet nem a külömböző törzsek, hanem azon ellentét körül íorog, mely az éjszaki (Izráel) és a déli (Juda) tartomány között az idők folyamán kifejlődött. Már a királyság első korszakában a törzsek mint különálló közösségek alig játszanak szerepet. Csupán a systhematizáló geneálogiák juttattak nekik oly kiváló