Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

59 volt képes ezt eredményezni? Ε kérdés megfejtésénél szakít a satisfactió vicaria régi tanával, mert itt nem az igazság' hanem a szeretet volt ható tényezó'. Mt. 20, 28-nak az az értelme, hogy Jézus egymaga adta azt a váltságdíjat, amit soknak vagy mindnek kellett volna adnia, de nem adták. S Isten ezt az egyet elegendó'nek vette. Tehát itt is a szeretet és kegyelem érvényesült. Mégis fenntartandó a satisfactió vicaria képzete a Jézus halálának az ó-test. engesztelő áldozati jellege miatt és alapján. De ezt félreértések kikerülése végett satisfactió vicaria gratuitanak kellene nevezni. Mint biblia theologiai anyag értékes és helyes, de ez anyag alapjainak vizsgálatába is bele kellett volna bocsátkozni. 7. szám. Wohlenberg, Glosse zu 1. Joh. 3, 9. Bengel magyarázatát eleveníti fel. σπέρμα = natus. A hely értelme tehát az: aki Istennek a magva, tehát Istentői való, az benne marad. A magyarázat egészen megnyugtató. A 9-ik számban ugyanő I. János 3, 15—16-hoz azt a megjegyzést teszi, hogy a 15. végén álló μένονααν a 16. ν. αγάπη ν szavával kötendő össze, mert csak ezt az összefüggést igazolja a 17. v. is. Ε szerint a 15. vers εν εάντφ-γ&1 végződik. A magyarázat elfogadható, bár a μένοιοαν mint verset kezdő szó, helyzeténél fogva is, s a vezérigéhez való viszonya miatt is, nagyon szemet szúr. De e hely eddig szokásos magyarázatai sem mondhatók kifogástalanoknak. 11. szám. Cölle, Die Pointe des Gleichnisses von d. zehn Jungfrauen. Helyesen mondja, hogy nem allegória ez, hanem hasonlat, még pedig nem jövendölés, hanem óvás. A főgondolatot a 13. vers tartalmazza, ahol Jézus a folytononos vigyázásra és készenlétre int. Helyesen emeli ki, hogy a hangsúly a vigyázás folytonosságán van, s hogy az allegorizálás a parabolát az eredeti értelmétől eltereli.