Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

53 Nestle, Luk-. 4, 18, 19. Az interpunktióra figyelmeztet. A most szokott pontozás csak Bengel óta szokásos. A régit, melyet a codexek és fordítások igazolnak, a textus receptuson és az 1825. évi baseli kiadáson kivül másutt nem találjuk. Pedig ez a sokkalta helyesebb: πνεύμα ν.νρίου f/i' εμέ, ob ί'ινεχεν εχρισέν με εναγγελίσασΟαι πτωχόϊς απέαταλν.έν με, νχρίξαι αίγμαλώτοΐξ ιίρεαιν v.al τιφλοΤς άνάβλεψιν, άποστεΊλαι τε&ραισμένονς εν άφέσει, •/.ηρνξαι ένιαντόν Υ.νρίον όε/.τον. 3. szám. Preuschen

, Paulus als Antichrist. Az apokalyptikus irodalomnak az Antikrisztusra, illetve Beliárra vonatkozó képzeteivel foglalkozik, azok alakulását rajzolva. Majd Illés apokalypsisének (Texte und Untersuchungen Ν. Τ. 1899). Antikrisztusát ismertetvén, azt állítja, hogy az nem egyéb, mint a zsidókeresztyénségnek Pálról alkotott képe. Ezt Pál életének körülményeivel igyekszik a szerző bizonyítani. S mivelhogy ott kiütésesnek van az Antikrisztus mondva, ezért szerinte a II. Kor. 12, 7ben említett σ/.όλοψ is nem = nehézség, hanem kiütés. Ezt igazolja a ν.ολαφΐζεω ige is (Lev. 13, 44 és 22, 4 stb), de meg az Acta 21, 20-ban található tisztulási processus is. — Azt hiszem, csak ingatag hypothesis ez. Az a kép, melyet az Illés apokalypsise ád, inkább volna Jézusra, mint Pálra vonatkoztatható. Hogy e mű keresztyén termék volna, arra nézve nincsen benne nyom. S hogy az az Antikrisztus a kereszttel jár és híveit bizonyos jellel látja el (keresztség) s hogy istenné teszi magát, nem Pálra, hanem Jézusra vonatkozik. Knopf, Eine Thonscherbe mit dem Texte des Vaterunsers. A Megarából származó s az athenaei nemzeti muzeum tulajdonát képező ez unikum különösen azért érdekes, mert bizonysága annak, hogy a 4.-ik században a Miatyánkat még mindig a doxologia nélkül használták.