Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

45 és pedig csak ugy, hogy ha ezen fejlődő universumot egy szellem, az isteni szellem mint organisaló, s ezért individualizáló erő hatja át. De nem csak Isten végtelen gazdagsága kívánja a végetlen számú egyeseknek végetlen fejlődésben való egységes individualizálását, hanem a tér és idő által feltételezettnek léte is kívánja ugyan ezt. Csak az létezik valóban, a mi a kölcsönhatás viszonyában van. Kölcsönhatás nélkül nincs lét. A mire nem lehet hatni, a mi a hatásra nem hat vissza: — az nincs. — Egyenlő egymásra nem hat; csak a sajátosok hatnak egymásra; hathatnak pedig egymásra csak egy egységen belül, csak a külömbözó'kben létező közös alapján: így tehát viszont a végetlen számú egyesek, mint létezők, mint kölcsönhatók utalnak a mindenséget összetartó, egységes isteni szellemre. Ezen egyeseknek tényleges fejlődése pedig azt mutatja, hogy az egyes organismusok minél fejlödöttebbek: annál inkább individualizálódnak, annál inkább válnak egy számos szervek egységét alkotó organismusnak sajátos, mással nem pótolható és ezért feltétlen értékű szerveivé. A fejlődés a physikai, valamint az erkölcsi életben a szervezet minél gazdagabb egyéniesülésében áll. Míg tehát az egyesek léte, vagyis kölcsönhatása a mindeneket egybetartó egységet, mint a kölcsönhatás lehetőségének feltételét kívánja: addig a fejlődő egység a folytonos individualizálást, 3JZ3JZ cl végetlen számú egyeseket. így tehát a mi álláspontunkon amaz ellentétet, a mely az egyes és egész felfogása közt az érzéki és másrészt a történeti éniség álláspontján létezik — mi nem ismerjük el; sőt ellenkezőleg az egyes mint egyéniség s másrészt az egész, mint szervezet egymásra utalnak, correlat fogalmak, a melyek a tökély és érték szempontjából annál magasabbra emelkednek, minél inkább individualizálódik a szervezet, s minél inkább van viszont az individuum az egésznek szelleme által, — de sajátosan — az ő sajátos természete alapján meghatározva. Nincs ezen állásponton csak is eszköz, minden sajátos értékénél fogva önczél, s minden éppen ezen sajátossága fejlesztésével szolgálja a mást, az egészet. Hasznos (érzéki jó) tényleg minden egyes a másra nézve,