Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

40 nyugvó egységes világnézete, nem Pythagorasnak a jónak szervező erejére támaszkodó alkotása, nem Xenophanes erkölcsi feddő predikátiója; s egyenesen áttörte a szép előterjesztés országának határait Aechylos mély ethicismusa, Socratesnek nem tudási okvetlenkedése és lelkét teljesen megnyugtató, egyéni jellegű Daimonionja. A görög szellem fölé emelkedett Plató ideális tulnanja, a dr/.aioavvr

i-nek s a d/xa/og-nak meg csak várása s a görög ethnicismust legyőzte e földön is Stoanak Zeusje, άρε

r>;-je s universalismusa,

1) (ν.ατά cfvaiv, v.ca' αρετψ, -/.ατά τον ϋεόν ζ^ν.) Α római önző mutatós nemzeti eszmény mellett is érvényesült egy ezzel ellenkező irányzat és pedig ugyanakkor, midőn a császári absolutismus, illetőleg a köztársasági nihilismus által politikai tétlenségre elitélt társadalom az önzés elvét minden egyes emberre kiterjesztő és igy az atomizált társadalom fölött az eszközökkel nem törődő, illetőleg mindent egyformán eszköznek tekintő stréberség győzedelmeskedett. — Ekkor pillantottak egyesek az ember lelkébe s elborzadtak az abban honoló bűntől (Seneca). Számosan kétségbe esetten lemondtak arról a reményről, hogy az a hatalmas Róma képes lesz önmagán segíteni; a keletről egyenesen Júdeából várták a bűn és baj fölött győzedelmeskedő messiást;

2) s ismét mások egyenesen Istentől várják a valódi világállamnak egységes szervezését.

3) Minden nemes 4) Igen jellemzők Zénónak következő szavai, melyeket Plutarchos de Alex. for. I. 6. idéz: „az emberek akkor nem különülnek el egymástól államok és nemzetek szerint, nem élnek elkülönítő törvények által egymástól elválasztva, hanem mindenki mindenkiben honfit és polgártársat lát, úgy hogy egy élet, egy társadalmi rend fűzi egybe békésen legelő nyájként — mindnyáját." a) Suetonius Vita A'espas. 4. „Az egész keleten elterjedt ama régi és szilárd hit, hogy a sors végzése szerint ez időben Júdeából férfiak jönnek s ezek kezére kerül az uralkodás." Tacitus História V. 13. Számosan voltak arról meggyőződve, hogy a régi papikönyvekben meg van irva, hogy amaz időben a kelet emelkedik túlsúlyra, s Júdeából jőnek férfiak, kiknek kezére kerül az uralkodás." 3) Cicero: de republ. III. ap. Lact. Inst. VI. 8: „Akkor majd mindenkorra minden népet az örök és változhatlan törvény fűzi egybe, s mindnyájak közös tanítója és ura egy lesz; Isten, ki eme törvényt feltalálta, felállította és szabályként elkészíté."