Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
322 annál magasabbra emelkedhetik. Az elzüllötteket, a szerencsétleneket, az árvákat, a nyomorékokat keresi fel a legmagasabb társadalmi réteg. A szeretetnek, a segítésnek, a szolgálásnak lehelete járja • át a társadalmat a keresztyén szellemvilág gyó'zedelmét hirdetve. Már Celsus, ki a második században legszellemesebben és legkíméletlenebb módon támadja meg a keresztyénséget, kiérzi azt az új világrendet, a mely Isten országát jellemzi, midó'n különösen azt veti a keresztyének szemére, hogy ó'k részvétteljes gondjaikba fogadják az együgyű és társadalmilag alant álló népséget, a nó'ket és a rabszolgákat. 1) A Diognetoshoz irt levélnek szerzője 2) pedig a ki Diognetost a keresztyénség számára kívánja megnyerni, a keresztyéneket a következőképen jellemzi: „A keresztyének nem különböznek a többi emberektől sem tartományok szerint, sem nyelvökben, sem bármi külső intézményeikben. Nem laknak saját városaikban, nem beszélnek külön nyelven, életmódjokban nincs semmi feltűnő. Tanukhoz nem jutottak kutatás vagy pedig sürgölődők okoskodása útján; emberi hagyományokra sem támaszkodnak, a mint azt tán mások teszik. Jóllehet a szerint a mint sorsuk azt magával hozza, görög és barbár városokban laknak és szokásos módon öltözködnek, étkeznek és viselkednek: életök állapotának szemlélése mégis csudálatos és tényleg páratlan. Atyáik örökében élnek ugyan, de úgy, mintha azt csak bérbe fogadták volna; a polgárokkal egyenjogúak s azoktól mégis eltűrnek mindent, mintha idegenek lennének. Minden idegen föld otthonuk, s otthonuk idegen föld nekik. Úgy mint mások házasodnak, nemzenek gyermeket: de ki nem teszik azt. Közös asztalt visznek, de nem közönségest. Testben élnek, de nem élnek test szerint; földön tartózkodnak, de az égben járnak-kelnek. A létező törvényeknek engedelmes') Origenes elleniratából ismerjük Celsusnak: λύγος άληΰής munkáját, a melyben először a zsidó czáfolja meg a keresztyén vallást; később pedig halomra dönti mindkettőnek vallását, mint absurdumot a fellépő pogány philosophus. 2) μαητης των άποστόλων nevezi magát a szerző. A történeti kritika kilétét közelebb nem derítette ki. A levél szintén a második században Íratott. L. az idézetet: Schmid, Geschichte der Erziehung. II. 1. k. 18. 1.
