Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

319 Felsorolja Isten előtt szerzett érdemeit emelt fővel, hogy annál inkább lenézhesse a vámszedőt (Lk. 10.

1

0, stb.) Hosszú könyörgéseket mond özvegyek érdekében, de csak azért, hogy ezek házait elnyelhesse (Mt. 23,

1

4). Tengert, földet bejár, hogy csak egyet is megtérítsen, de csak azért, hogy ez azután elkárhozzon (Mt. 23, j

5.) Épiti a próféták sírjait s disziti az igazak síremlékeit: de ma is megölnék azokat, a mint majd meg is ölik, felfeszítik, a zsinagógákban megostorozzák, a városokból kiűzik majd azokat, a kik Jézus nevében működnek. (Mt. 22,

2

9_

3

4). Képmutatók ők! s mégis — e belső ürességök, sőt önző gazságuk daczára tökéleteseknek, gazdagoknak tűnnek fel. Az emberek dicsérik őket, jót beszélnek rólok (Lk. 6, 2

4—

26·)· Rátartóan hosszú ruhában jelennek meg az utczán ; zsinagógákban, vendégségekben ők ülnek az első padokban, helyeken; kívánják, hogy mindenütt köszöntsék, rabbiknak szólítsák őket. (Mt. 23, 5_

7). Önmaguk is igazaknak vallják magukat az emberek előtt; de az Isten ismeri sziveiket; s az a mi magasztos az emberek előtt, utálatos az Isten előtt. (Lk. 16.

1

5.) Képmutatók ők! megmeszelt sírokhoz hasonlítanak, melyek kivül szépeknek tetszenek ugyan: belül pedig telvék holtak tetemeivel és mindennemű undoksággal. Igazaknak tűnnek fel az emberek előtt, de belül telvék képmutatással és erkölcstelenséggel (Mt. 23,

27 2

8.). Minthogy pedig a száj a szív bőségéből beszél: ők is tulajdonképen jót nem beszélhetnek (Mt. 12,

3

4.), s igazán jó hatásuk nem lehet. Ök, kik a kötés és oldás hatalmát gyakorolják, kik a mennyországot akarják a néppel közvetíteni: ők ezt elzárják az emberek elől, s nem engedik meg, hogy bejussanak azok, kik oda törekednek, és pedig azért nem, mert magok sincsenek benne (Mt. 23,

1

3.). Azért is óva inti Jézus az ő tanítványait a phariseusok és sadducaeusok kovászától, azok tanaitól (Mt. 16,

6.

]

2). Külsőségekben, mutatósságban, hiú, önző törekvésekben látják ők az értékest. Az ő törekvése, az ő országának életrendje ezekével ellenkezik, ugy hogy ők, a kik szavuk szerint ugy