Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
316 erejében végzi csudáit. (Mt. 21, 2 3.). Midőn Jézus kérdéseire ők, a bölcsek nem tudnak felelni (Mt. 21, 2 4.), s Jézus ellenök beszél s azokról, kik Izraelben az elsők, azt meri mondani, hogy őket Isten országában a vámszedők és a parázna nők megelőzik (Mt. 11, 3 1.), kezökre szeretnék őt keríteni, de egyelőre félnek attól a néptől, a mely ő benne prófétát lát (Mt. 21, 4 6.); majd pedig az Írástudókkal szövetkezve tanácskoznak, hogy elfogják és megöljék Jézust álnoksággal. (Mt. 26, 4.). Hogy ez sikerűit: ezt lényegileg a farizeusoknak, a nép vezetőinek köszönik. A phariseusok Jézusban kezdetben bizonyára elvbarátot láttak. Hisz ő is a nép javát művelte, s ott lépett fel, a hol ők vitték az első szerepet: a zsinagógában. Egyes farizeusok bizonyára meg voltak az ő beszédjétől hatva, felkeresték őt, sőt vendégül házukba is hivták (Lk. 7, 3 6). — De lehetetlen volt, hogy fel ne ismerjék Jézus egyszerű tanításának az ő tanrendszerük ellen irányult élét. 'S midőn ők ezt észreveszik, ők is tanácskoznak, hogy nyilatkozataival miként ejtsék tőrbe (Mt. 22, l 5), ?őt nem átalkodnak e czélból saját ellenségeikkel még a Heródes pártiakkal is szövetkezni (Mt. 22, J 6. stb). Hiába mutatják neki a dénárt. Ők vallnak kudarczot, ugy hogy ez időtől fogva nem mernek Jézushoz kérdést intézni (Mt. 22, 4 6), — de igenis előlépnek ismét mint vezetők, midőn a nép is meggyőződik arról, hogy az ország, melynek megvalósítását Jézustól várta - nem világi. A reményeiben csalatkozott nép könnyen át volt vezethető Jézus ellentáborába. Jézus sajátos isteni czélgondolatja tudatában és nevezetesen annak tudatában, hogy a farizeusok eszménye Izrael igaz eszményével s különösen a jézusi Istenország eszményével a leghatározottabban ellenkezik: ezen eszmény ellen és majd a farizeusok ellen a legélesebben küzd. Vádjai a következők: 1. Ők azok, kik egy uj téves eszményt állítottak a régi helyébe; nevezetesen az Isten törvénye helyébe az emberi hagyományt helyezték. 2. Ők azok, kik ennek következtében a szellem és érzület
