Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

A 4-ik zsoltár magyarázata. Hornyánszky Aladártól

A 4-ik Zsoltár magyarázata. Az eddigi felfogás a Zs. történeti hátterét következőkép irja le: Valamely előkelő állású ember az övéivel nagy veszélyben forog, övéit már elfogta a kishitűség és kétségbeesés és őt szidalmazzák, ócsárolják. De ő szilárdan ragaszkodik Istenbe vetett bizalmához. A Zs. tehát individuális és nem gyülekezeti Zs. Igy Baethgen (Die Psalmen 1892.), Wellhausen (Sk. u. Vorarbeiten VI. 1899. ρ. 166), Duhm (Die Psalmen 1899.). — Smend (ZAW. 1888. p. 88.) nem dönti el a kérdést. A Zs. magyarázatánál a 6.—8. v.-ből kell kiindulni. Ε részlet világos fényt vet a viszonyokra, melyekből a Zs. származik. Elégedetlenekről van itt szó, kik ugyan Jahvét ismerik el Istenüknek, de a körülmények, főleg a mindennapi megélhetés (EtfiTn EiH) nyomasztó súlya alatt elvesztették bizalmukat (v. 6. inai) Jahve iránt és vele szemben keserű panaszban törnek ki. (-"J '

;ir|

1 ^). Innen érthető v. 3. Ez elégedetlenek nem riadnak vissza attól sem, hogy Jahvét szidalmazzák psw

1? H'izí) és ellene hazug támadásokat intéznek (-"-). Nem veszedelemről van szó a Zs.-ban, hanem nyomasztó viszonyokról; — nem egyes ember veszedelméről, hanem a kétségbeejtő körülményekről, melyek mindenkit sújtanak. Nem is egyes, a költőhöz közelálló egyének elégedetlensége és kishitűsége tükröződik vissza a Zs.-ban, hanem egy egész párté v. 7), mely a hitet, az Istenbe vetett bizalmat elvesztette. Ezek ellen irányúi a kitartók és hivők köréből származó ezen költemény. A Zsoltár gondolatmenete a következő: Suspirium vezeti be a költeményt, mely Jahve segélyét és támogatását kéri (v. 2.) A hivek pártja nevében beszélő költő erős szemre-