Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
229 sokkal kedvezőbbnek tartják, a midőn az élet, nevezetesen a nemi élet nincsen kizárólag csak egy nőhöz kötve. „Ha így van az ember dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni"; így szólnak Krisztushoz. Erre felel Krisztus. Nem arról van szó: házasodni vagy nem házasodni, hanem arról lehet csak sző: elnémítani, elnyomni a nemi ösztönt vagy nem?! Ha el nem némítjuk: úgy az természetesen csak a házas életben bír jogosultsággal, mint egy erkölcsi köteléknek, feladatnak eszköze. De elnémulhat, el is némítható e nemi ösztön. S itt három eset lehető: vagy a természet nem adta meg, vagy az embertársak fosztották meg az embert ennek physiol. alapjától, vagy végre maga az ember küzdötte le azt. A két első nem függ az egyes embertől. Ezért Krisztus most, midőn az egyes ember — akaratának érvényesítéséről szól — e kettőt közelebb nem jellemzi, nem megy vissza amazok okára. A harmadiknak okát emliti. Ok csak egy van, a mely elismerhető t. i. a mennyek országának érdeke. (Mt. 19, 1 2.) Isten rendelte a házasságot, az egy isteni intézmény. A kiben megvan a házasság kötésének physikai feltétele, a nemi ösztön, az kössön házasságot, kivéve azon egy esetet, ha a házas élet éppen azon hivatással, a melyet az egyes Isten országa terjesztése érdekében teljesít — ellenkezésben van, ezen hivatás teljesítését mégakadályozza. De ekkor is Krisztus nem azt mondja, hogy az illető ne házasodjék, hanem azt, hogy azt a nemi ösztönt nyomja el, a minek következtében — természetesen nem házasodik. (Arra, hogy azt más uton kielégítse, gondolni sem lehet, mivel az ösztön csak is a házas életre való tekintettel bir értelemmel és értékkel.) így tehát nagyon is világosan felel Jézus a tanítványok kérdésére — de igenis teljesen más, mélyebb érzületi alapon és más értelemben, a mint azt várták volna a feltett kérdésre. Nekik tehát, a kik más feleletet vártak, ez az alapos, mély felelet homályos lehetett. De juthat-e a házasság mint isteni intézmény ellenkezésbe Isten országának érdekével: erről majd később a történeti éniség
