Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
A kompromissz-katholicismus Magyarországon. Schrödl Józseftől
198 van áthatva a reformáczió szellemétől, de látjuk Ferdinánd király részéről az ugyancsak erélyes megtorló rendszabályokat is. Pozsonyban tartózkodik közvetlenül a mohácsi vész után Mária özvegy magyar királynő is, ki, ha nem is volt a reformáczió nyilt és tevékeny híve,] erőszakos rendszabályokra sem hagyta magát ragadtatni ellene soha. 1) 1528-ban Bornemisza János, pozsonyi várparancsnok, egy svajczi és egy ulmi származású szerzetest fogatott el, midőn a Duna partján sétáltak. Az ulmi szerzetes, mezítelenre levetkőztetve egy szegekkel kivert hordóba húzatott és máglyára téve, ennek füstje által megfojtatott. 2) A szerzetesnek az volt a bűne, hogy a pozsonyi francziskánusok templomában egyházi szónoklataiban hevesen kikelt a pápás mise és pápás bálványimádás ellen. Ezen eset, mint az 1523. törvény legeklatánsabb végrehajtása, arra is bizonyságul szolgál, hogy a Pozsony városi hatóság a szerencsétlen szerzetessel rokonszenvezettemig a várparancsnok, mint országos hatóság, a törvény szigorú végrehajtásával törekedett egyszersmind a király akaratának is eleget tenni. Igazolni látszanak ezt az elfogatás körülményei: Az elfogatás nem a város, hanem a királyi vár területén történt, nem előzetes eljárás után hanem titkos feladásra rögtön, az elfogatást nem követi semmi bírói ítélet, hanem az 1525. törvény szellemében 3) világi hatóság a máglyán való elégetést rögtön végrehajtja. Az ulmi szerzetes esetében feltételezett rokonszenve a Pozsony városi tanácsnak már határozottabbá lesz a negyvenes évek elején, a mikor Nürnberg város reformáczióját tárgyazó könyvet vétet meg, 4) de másfelől Bécsbe idéztetik Ferdinánd király elé, a miért prédikátornak nős papot alkalmazott. 5) Ezzel elérkezik azon momentum, a mikor a lassú és óvatos, érzület ') Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából, 318—320. *) Beck József, Die Geschichtsbücher der Wiedertäufer in OesterreichUngarn. Wien, 1883. 67. 68. lap. Ortvay Tivadar, Pozsony város története. II. k. 2. r. 145. 1. ") Fraknói, A Hunyadiak és a Jagellók kora. 485. 1. 4) Pozsony városi kamarai számadások 1542-ből. 5) Lichner Pál. Pogners Verzeichnis. Libergotts Tagebuch. Bevezetés.
