Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

184 Adam juste vixisset, corpus eius in spiritalem habitudinem mutatum fuisset, nec ivisset in mortem . . . és bár az is igaz. hogy maga ez a halhatatlanságra való átmenet és átváltozás nem magának az állati testnek, mint ilyennek volt a tulajdona és ereje, mert hiszen „conditione corporis animalis" egyenesen halandónak volt teremtve Ádám: mégis maga a halhatatlanságra való átalakulás, átmenet és átváltozás annak az állati testnek levén fen tartva nem jog, nem tulajdon, nem eró'képen ugyan, de kizárólagos jövó'ként: ennek következtében a test halhatatlansága megállapítandó a bűn előtt Augustinus szerint. Érdekes ellenkezések, ellennyilatkozatok állanak e ponton egymás mellett Augustinus irataiban, hol ilyennek, hol olyannak mondván az első embert annál az egyszerű oknál fogva, mert az ember lelki és testi szervezetében a nagyságot, a kitűnőséget, az előkelőséget, az Istenképiséget és Istenhez való hasonlatosságot föltétlenül éreztetni kellett s mindezek tagadhatlanul mintegy megkövetelték azt, hogy a lélek oda állíttatván az Isten mellé: a testnek is megfelelő hely s feltétel biztosíttassák! Egyébként az Augustinus finom megkülönböztető felfogása a halandóság és a meghalás kifejezést juttatja érvényre épen ott, a hol a bűn előttiséget és a bűn utániságot állítja egymással szembe, noha még mindig nagy kérdés maradván az, hogy a halhatatlanságra való átváltozás a halandósággal összeköttetésben miként állhat meg? Mert így van a dolog! Ádámot Augustinus szerint halhatatlannak teremtette az Isten, — ez a halhatatlanság azonban nem testi tulajdon, csak bekövetkező valami, csak átváltozás, a mely mellett teljesen érvényben van a halandóság! Tehát nem természeti tulajdon, hanem isteni jótétemény magának az alkotásnak a szempontjából. A theológus e ponton rögtön észreveszi, hogy az első emberpár halhatatlansága tulaj donképen nem az első állapot természetes tulajdona, nem ezzel együttjáró valami, hanem azután bekövetkezhető s bekövetkező, a mennyiben a halhatatlan Ádám csak „beneficio Conditoris" élvezi a halhatatlanságot oly módon, ') III. Κ. 276., 278., 313. 1.