Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. III. Az emberről s az azzal összeköttetésben álló kérdésekről szóló tan. A legújabb kori tudományos kísérletek s búvárlatok során kétségkívül kiváló jelentó'ségre emelkedett az emberrel való foglalkozás részint lélektani, részint élettani, részint a kettó'nek összekapcsolása folytán keletkezett tanúlságos szempontból. A régi theologiának is épúgy, mint a mainak, egyáltalán nem lehetett s nem is lehet kihagynia az embert abból a rendszerből, a mely nem egyebet szolgál, mint a vallás-erkölcsiség ama magasztos czélját, a melyet a világ idvezitője a menynyei Atya tökéletességének elérésében, megközelítésében tűzött ki. Ezt a czélt pedig kinek tűzte ki az idvezitő ? Senkinek másnak, mint az embernek. Különben is akár az Isten-tan s kérdés, akár a Krisztus személyisége s működése ugyan kit érdekel, kire vonatkozik első sorban? Senkit és semmire, csak az embert és az emberre. Egészen természetes tehát, sőt szükségszerűnek is egészen bátran ítélhető az, hogy a keresztyén theológiai tanrendszerekből semmiképen sem hiányzik, nem hiányozhat az emberről szóló tan. Sőt protestáns állásponton föltétlenül abban a véleményben kell lennünk, hogy a legűjabbkori tudományos felvételek is beállítandók épen az emberről szóló tanba, a melyben a léleknek is, a testnek is, az egész életnek is, a melyet az ember él, megvan a jelentősége, mert az erre való benső lelki élet. s az azt kisérő külső életkörülmények; mert az istentelen élet s az azt jellemző vonások •s maga az egész úgynevezhető természeti élet s az abban elő-