Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus és a kanaáni asszony. Raffay Sándortól

Jézus és a kanaáni asszony. Márk 7, 2

4_

3

1. Máté 15, 2

1g

9. A használási hypothezisnek azt a részét, hogy Lukács a Máté evangéliumát is használta, újabb időben már jobbára feladták, de annál erősebben tartja magát az a nézet, hogy a harmadik evangélium egészben véve a második nyomán halad. Annál feltűnőbb hát, hogy ez az elbeszélés Lukácsnál hiányzik. Mi ennek az oka? Csak akkor tudnók ezt igazán megmondani, ha fel tudnók deríteni, hogy miért nem vette fel Lukács a Márk 6, 45 — 8, 2

6-ig terjedő egész sorozatot, a melynek ez a történet is egyik részét képezi. Máté és Márk elbeszélése is lényeges eltérést mutat. A kiinduló pont mindkettőnél ugyanaz, de mások az elbeszélés körülményei s más annak a jelentősége is. Az asszony, ki Jézussal az esemény középpontjában áll, mindkét evangélium szerint pogány. Márk szerint syrofoeniciai görög nő. A Syrofoenicia elnevezést az afrikai partokon levő Lybofoeniciától való megkülönböztetés végett használták. Jellemző e név használata úgy a szerző, mint az olvasók műveltségére nézve. Máté zsidó módra itt egyszerűen a régi s közönséges kanaanita szót használja. Ε nő Márknál sokkal inkább előtérbe lép, mint Máténál. Máté szerint a történet lényegét a tanítványokkal folytatott eszmecsere képezi. A kemény kijelentést sem az asszonyhoz, hanem a tanítványokhoz intézi Jézus. Ezért is Máténál egy elvnek proklamálása ez, programm, vagy ha tetszik, a működés körének határvetése (Nippold, Holtzmann, Weiss.). Márknál ellenben az asszony hitének próbája. Márknál a tanítványok jelenléte kérdéses, szereplése szükségtelen. Az esemény színtere ugyanis Márk szerint Jézus lakása, Máté szerint ellenben az utcza. Ez különösen ki-