Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

147 ládát már csupán az irodalomból ismerte, eró'sen hajlott azon nézet felé, hogy a láda csakugyan Jahvénak trónja volt (különösen a Papi Codex). Reichel tévedése azon hibában gyökeredzik, hogy a legkésőbbi forrásokból construálja meg az Izráel története kezdetén szereplő képzeteket. Kahle Ρ. Adalékok a lxéber punctátio történetéhez. Az ó-test.-i iratok vocalisálásának két rendszere volt idáig ismeretes. Az egyik a tiberiási, mely mondhatni általános érvényre jutott ős a nálunk közkézen forgó héber bibliákban is alkalmazva van, a másik a babyloniai, melyet a szt.-pétervári prófétacodex őrizett meg. (Ezen, 916-ból származó kézirat másolatát Strack Η. adta ki 1876-ban.) Nemrégiben (1894) egy harmadik rendszerről is értesült a tudományos világ. Az oxfordi kéziratgyűjteményből néhány lapra terjedő Jesajástöredék (Jes. 5 8— 9 8; 44 4— 48 n) került elő, melynek magánhangzó-és interpunctiojelei egészen elütnek a tiberiási és babyloniai rendszer i eleitől. 1899-ben pedig sikerült K.-nak a cambridgei könyvtár kéziratai között ujabb Jesajás és Jeremiás-töredékeket (Jes. 10

9 —12 4; is 20í 53 4— 59 g Jer. 26 1

9— 29 3

1) találnia, melyek az oxfordi töredékkel megegyező irásmodort tüntetnek fel és így kétségtelenül eredetileg evvel együvé tartoztak. Ezen elég terjedelmes anyag alapján ismerteti K. az újonnan felfedezett rendszer vocalisálásának és interpunctiójának sajátosságait. Az accentusok kérdésével a Zeitschrift d. Deutsch.-Morgenländ. Gesellsch -ban foglalkozik (1901. 55. évf. p. 167-194: Zur Gesch. der hebr. Accente). Közli: Hornyánszky Aladár.