Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
132 Jó csak egy, minden földitől, gyarlótól menten (εν τοϊς m-ράιοις) létező atya. Csak Isten άγιος, miért is legelső törekvésünk oda irányuljon, hogy Isten a maga lényege szerint ( 'όνομα) mint ily szent a világban is elismertessék, dicsőíttessék, s hogy igy mi is szavunk és cselekedeteink utján tegyünk ezen szent Isten mellett vallomást. Isten jó! legyetek tökéletesek mint Isten! άγιασ&ήτω το ονομα σοι·. Mt. 6, 9. minta imát szemben azon hosszú és eldarált imákkal, a melyeket a pogányok szoktak elmondani. Ο tehát a pogányok βαττολογία-ϊΑν&\ és πολυλογία-jávai szemben állítja oda az imát, mint a keresztyéni imának lényegét összefoglalót. Voltak, kik ebből már most azt következtették, hogy más imát a keresztyén nem is mondhat. így a Bogomilok felekezete (a XIV. században. Harmenopulos: de sectis e. 19.) s bizonyos tekintetben Cyprian már a 2-dik században ezen szavai szerint: quae potest magis spirituális esse oratio, quam quae a Christo nobis data est, a quo nobis et spiritus sanetus missus esl; quae vera apud patrem precatio, quam quae a filio, qui est veritas. de ejus ore prolata est, ut aliter orare, quam docuit. non ignorantia sola sit, sed et culpa, quando ipse posuerit et dixerit: rejicitis mandatum Dei, ut traditionem vestram staluatis." L. Tholuck: Bergpredigt IV. kiad. 351 b. Ezen felfogás ily betűszerű értelemben nem gyökeresedett meg a keresztyének közt: de igenis mind inkább és pedig helyesen elterjedt ama meggyőződés, hogy ezen ima a keresztyén ima forrása és ima tárgyának mértéke. Chrysostomus ezen imát πέτρον της προσενχής-nek mondja. Tertullian pedig egyenesen; „breviárium totius Evangelii " u. o. 354. 1. Augustinus: Liberum est aliis atquealiis verbis eadem tarnen in orando dicere, sed non debet esse liberum, alia dicere .... habes, quantum arbitor, non solum quäle ores, verum etiam quid ores, úgy hogy Augustinus szerint tényleg minden keresztyén ima a Miatyánk kérései keretébe illeszthető legyen. L. Tholuck u. o. 352. 1. Igen szépen Euthymius a XII. sz. exegeta: παραδίδωσι τύπον ινχης, ονχ ίνα ταντην μόνην τί,ν ειχ>,ν ινχώμι&α, άλλ' 'ίνα, ταντην 'έχοντες πηγην ΐνχΐς. ix ταύτης άρνο'μι&α τάς Ιννοίας των ίνχων. L. Tholuck u. Ο. Bucer: ,,ϊη liunc modum orate." Luther: a legjobb ima, a mely a földre leszállott vagy bárki elméjében született, mert az Űr Isten szerkesztette azt a fia által s adta azt szájába, úgy hogy nem kételkedhetünk a fölött, hogy az neki különösen tetszésére vagyon u. o. 353. ') Luther egészen így a nagy kátéban: Das ist uns etwas finster und
