Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
124 lelkében Isten gyönyörködik; s kinek éppen ezért különös sajátos hivatása, hogy ezen atyát, ezen szerető atyát hirdesse. Igy lett az Isten előtt való megalázásnak percze az Isten által való felmagasztaltatás szülő órája. A bűn és baj mélysége nyitja meg Isten kegyelme tényének magassága tudatát. Wer nie sein Brod mit Thränen ass der kennt Euch nicht Ihr himmlischen Mächte. Isten szelleme ama galambhoz hasonlóan, a mely a világteremtésekor életkeltőleg a Chaos fölött lebegett, szállta meg őt is a kereszteléskor, hogy az Isten fiúságnak ő benne levő eszméjét minden zavaros elemtől menten kiköltse, kialakítsa.') Ezen természetes nagy küzdelmet vivta Krisztus a keresztelést követő kísértés történetében, melyben az Istenfiúság érvényesítésénél az érzéki és történeti én rugói kívánták a maguk részét. Kihasználja-e önzőén a maga érdekében ezen Istenfiúságot, úgy hogy minden a természet (a kő legyen az ő kedvéért kenyérré Lk. 4, 3. Mt. 4, 3.) és a szellem (az angyalok is neki szolgáljanak, hogy lábát meg ne üsse Mt. 4, 5. Lk. 4, 9_ 1 2· — érzéki én.) világ neki szolgáljon: avagy vesse magát alá a világ köznézetének s ezen hódolat útján szerezzen ambitiója elismertetést, hatalmat és dicsőséget: (A világ urának, a Sátánnak hódoljon, ezt imádja és ekkor őt fogja a világ elismerni és dicsőíteni Mt. 4, 8. Lk. 4, 5_ 8. = történeti én): ez volt az érzéki és történeti éniség talajáról kiemelkedő kérdés Jézus a leghatározottabban visszautasítja az Istenfiúság ily irányú érvényesítését. Vége az egocentrismusnak, de vége az egyoldalú altruismus hódolatának, az ön, valamint a más istenitésének, imádásának. Csak egy az Úr: őt kell imádni, neki kell hódolni, őt kell szolgálni. Ő táplál minket az ő igéivel s a testiek hiányát sem fogjuk érezni. Ε küzdelem közben érvényesült hivatásérzete, a mely szerint ő mint Istennek nem egyszerű prófétája, vagy küldötte, hanem mint Istennek fia hirdesse Istent, mint szerető, az embert éltető atyát ezen hivatásérzete mint sajátos isteni czélgondolat hatotta át Jézus egész lényét. Már keresztelés© ») cen vJerSj? ηεπ"ΐ2 dviSn nmi Gen. i, s.
