Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
122 ker. Jánosféle keresztelés a bűn bevallásával járt, s hogy annak czélja a megtérés volt, illetőleg a bűnök bocsánata. 1) Ha már most igaz ez: úgy tagadhatlan, hogy Jézus is midőn ezen keresztelésnek alávetette magát bűneit bevallotta a (ίίΐαΐ'θ /ß-nak, illetőleg a bűnök bocsánatának czélzatával. Márk és Lukács ezt egészen természetesnek találja: ellenben Máté evangéliomában a szerző kiérzi e tény erkölcsi élét s így ezen relatio szerint Ker. János vonakodik Jézust megkeresztelni és pedig azért, mivel inkább Ker. János szorul arra, hogy ő kereszteltesse meg magát Jézustól (ki különben akkor még nem keresztelt). Az apokriph evangéliomok még inkább igyekeznek e tényt szépíteni. Ezen keresztelésnek a Jézus személyiségére, életére kiható nagy jelentősége van. Ker. János igazi prófétai alak volt; az Ó. T.-i ethnikus alapból kinőtt etliikns, hatalmas iránynak utolsó képviselője. 0 a ker. vallásnak Kantja, ki az erkölcsi törvénynek feltétlen voltát kérlelhetlenül — kímélet nélkül bárkivel szemben is hirdeti: — de új szellemet új melegséget, mely e törvényt örömmel követné, nem ad. Az ő működése lényegében negatív. Nincs senkinek sem joga ethikai szempontból Istennel szemben arra hivatkozni, hogy ő zsidó,' hogy Ábrahámnak ivadéka: Isten a kőből is teremthet magának fiakat. Nincs senkinek sem joga társadalmi állására hivatkozva — embertársait károsítani. Az ethikai törvény egy — Herodesre és a pharizeusokra nézve épp úgy, mint a katonákra, a kereskedőkre, a közemberre nézve. A nemzetiségi és társadalmi kiváltságnak nincs immár értelme. Az önzést az érzéki természetet eme történeti hatalmakkal hiába leplezik. A takaró épp *) Mt. 3, β. Ιβαπτίζοντο . . . (ξ ο μολογον με νοι τύς αμαρτίας αντών 11. vers. Ιγώ ν μας βαπτίζω Ιμ νδατι είς μετάνοιαν. — Mc. 1, j. János keresztel κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας είς ΰψεσιν αμαρτιών. 5. vers. Jánosnál megkeresztelkedének . . ί'ξο μ ολογον μ ε νοι τ ας αμαρτίας α ν τ οΊ ν. — Lukács 3, 3. κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας είς ίίφεσιν αμαρτιών. —
