Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

118 végre, hogy az üldöztetés korában, akkor midőn immár a helyzet erkölcsileg, de physikailag is elviselhetetlennek, gonoszságában és szorongatott voltában immár magasabbra nem fokozhatónak mutatkozott, hogy ily időben a szabadulásnak, az új rend felállításának, a végitélet alapján Isten országa megalapításának kora a leg közelebb időpontban bekövetkezőnek tünt fel. Igen bajos e tekintetben is a Krisztusnak tulajdonított szavakat igazán neki betudni.

1) Végre ezen nem hitelesek közé tartoznak még nevezetesen Máté evangéliomában azon részletek, a melyek már az egyházi fegyelemnek, rendnek megalakulását s magának az egyház functioinak mágikus hatásában való hitet feltételezik. Ε részletek éppen azért későbbi korból kerültek be az evangéliomba, Krisztus szájába.

2) kérkedő Péter számára a tanítványokat a palingenesia idejében 12 székre ültesse, a végett, hogy ők ítéljenek Izráel 12 törzse fölött. Mt. 19, 2

8. 2

9. 4) Ezen felfogást megczáfolják magának, Jézusnak egyes kijelentései, a melyek evangélioma szellemével teljesen egyeznek. Kovászhoz hasonlítja a mennyek országát, a mely lassan, fokozatosan hatja át e világot (Mt. 13, 3

S); más helyütt mustármaghoz, a moly lassanként legnagyobb zöldséggé, sőt fává növekszik (13, 3

2). Nem látják előbb, míg nem mondják a prófétákat üldöző, megölő és kövező jeruzsalemiták: Áldott ki jő az Úr nevében Mt. 23, 3

9. Ezen lehetőleg távol eső korig együtt érik a konkoly a gabonával (13, 2

9) az ítéletre. Ezzel szemben ugyancsak Mt.-nál vannak oly helyek, a melyek a végitélet napját rögtön, hirtelen bekövetkezőnek mondják (24. fej.) s leghatározottabban felveszik, hogy a létező nemzedék e napot megéli (24, 3

3 . 3

4 ), hogy némelyek az itt állók közül a halált meg nem ízlelik, míg nem látandják jönni az ember fiát királyságában (16, 2

8.), sőt a térítő útra kiküldött tanítványait Jézus Mt. ev. szerint biztosítja, hogy be sem járják Izráel városait, — s már is elérkezik az ember fia (10, 2

3). Ezek ki nem egyenlíthető ellenmondások. 2) Mt. 18. 1

5_„-ben fokozatos egyházi fegyelem gyakorlásról van szó. Ε szavak itt is az összefüggés szerint magyarázandók és itélendők meg. Jézus az előzőkben elmondja gyönyörű példázatát az elveszett juhról"; a pásztor a 99-et ott hagyja s keresi azt az egy elveszettet s nem nyugszik, míg azt meg nem találja. Éppen így nem akarja Isten azt, hogy a kicsinyek közül csak egy is elveszszen. Ezen kereső, mentő, minden mást otthagyó, az eltévedt után fáradozó