Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
A velencei Fondaco dei Tedeschi és a gályarabok. Balogh Elemértől
110 belül pedig a dúsgazdag német kereskedők ékesíttették a velenczei· hires művészekkel. A Fondaco dei Tedeschiben 25 bolthelyiség és 72 lakószoba volt, amelyekben a német kereskedők és alkalmazottjaik laktak. A Fondaco lakói maguk közül úgynevezett consulokat választottak, hogy ezek őket a köztársaság hatóságainál és egyebütt képviseljék s a Fondacot igazgassák. A velenczei német kereskedők legnagyobbrészt Augsburgból. Nürnbergből és KaufbeuernbSl származtak, s az evangéliomnak nemcsak szóval, de tettel is buzgó követői voltak, mivel azonban az inquisitio emberei éberül őrködtek az „eretnekség ellen" r a Fondaco lakói a legnagyobb titokban, csakis magán uton végezték istentiszteletüket. Amit a mi gályarabjaink érdekében tettek, arról részben a Lampe-féle Históriában található EIKAE Literarum (447—489. 1.), részben a Kocsi Csergő Bálint NarratioBrevisében lelünk felvilágosítást. A gályarabok ügyét Velenczében Zaffi Miklós támogatta leginkább, akiről egy más alkalommal fogom bebizonyítani, hogy nem orvos volt, hanem a velenczei német református gyülekezet lelkésze. Forrásaink a kereskedők közül Fontén és Bergert, Schorer Keresztelő Jánost és Lauber Mátyást jelölik meg. Fontén és Bergerre vonatkozólag új adatot nem találtam. Szerencsésebb eredményre jutottam a Schorer és Lauberre vonatkozó kutatásomban. Eredményeim a következők: A Schorer család Augsburgból származott Yelenczébe, s a Fondaco dei Tedeschiben vagy 170 esztendőn át tartózkodott. A Fondaco dei Tedeschi anyakönyvei arról tanúskodnak, hogy már 1551-ben állandóan Velenczében tartózkodott a három Schorer testvér: Ferencz, György és Jeromos. Az 1029. évben Augsburgból Velenczébe menekült Schorer Raimund (lásd: Zapf, Augsburgische Bibliothek 1795. 246. és 423. lap) s itt 1637. ápril 10-én halt meg. Schorer Raimund fia Schorer K. János, aki a gályarabok érdekében annyit fáradozott. Ő már az 1640. évben viselte a Fondaco· consuli tisztét, tehát 1676-ban már éltes embernek kellett lennie. Sikerült arczképét is megszereznem, amely alá e sorok vannak irva:
