The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 4. szám
a magyar diák 15 Hazai hírek — Január-február havi jelentések (í AZ ÁLLAMOSÍTOTT IPAR 1957-ben 11 százalékkal többet termelt mint 1956- ban, azaz 2 százalékkal többet mint 1955- ben. Főleg a közszükségleti cikkek termelése fokozódott, de a termelési költségek magasabbak, mint egy évvel ezelőtt voltak... Az “ellenforradalom” idején felbomlott termelőszövetkezetek 50 százaléka újjáalakult 1957 márciusáig... Az ország behozatala 1957- ben 43 százalékkal múlta felül az 1956- os behozatalt... A kivitel azonos az 1956- os értékkel, de 18 százalékkal az 1955- ös kivitel alatt maradt... Az átlagos bérek emelkedtek azáltal, hogy 1957-ben nem volt békekölcsön és nem volt gyermektelenségi adó... A születések száma csökkent 1957- ben; a népesség szaporulat alacsonyabb volt mint bármikor 1946 óta... Az általános iskolából 1957-ben kikerült tanulóknak csaknem 3/4 része középiskolába került, vagy ipari, illetve kereskedelmi oktatásban részesült.” (Központi Statisztikai Hivatal Jelentése, 1958. február 3.) * “Ha szót emelünk azért, hogy ki az államaparátusból a korrupt, becstelen, törpe kisebbséggel, legalább ilyen hangosan kell szót emelnünk a százezrek jó hírének védelmében. S ezt nem csak egy újságcikk erejéig kell megtennünk, hanem — súlyosabb esetekben — az igazságszolgáltatás súlyával is.... Vádlottak padjára azokkal is, akik vesztegetni próbálnak, az igazságszolgáltatás elé azokkal, akik tisztességes állami funkcionáriusokat, tanácsaink dolgozóit felelőtlenül rágalmazzák, alaptalanul bemocskolják...” (Népszabadság, 1958. január 30.) * “A kormányban bekövetkezett személycserét úgy fogjuk fel, mint az eddig elért eredményekből levont gyakorlati értékű következtetést, mely a vezető erők szélesebb körű elosztására nyújt lehetőséget. Kádár János és Kállai Gyula ezek után fokozottabb erővel vehet részt a párt vezetésében és továbbépítésében, ami országos érdek s egyaránt fontos mind a párt tagjai, mind a pártonkívüli dolgozók szempontjából...” (Magyar Nemzet, 1958. január 30.) “A kapitalista országokban vannak olyan dolgozó rétegek is, melyeknek az életszínvonala magasabb, mint a mi átlagunk. Nálunk is jócskán vannak nehézségek. Lakásprobléma, egyes kategóriák nyugdíjügye, 14-16 éves fiatalok munkába állítása stb.” (Népszabadság, 1958. február 6.) # “Sztálinvárosban a parkokat, virágokat sok helyen összetapossák, a facsemetéket kitépdesik, az új lámpasorokat, kandelábereket nemegyszer lecsúzlizzák a gyerekek. Még szomorúbb, ami egyes lakóházakban az ember szeme elé tárul. Összetört ablakkeretek, piszkos falak, összerúgdosott ajtók, ablakokon kiszórt szemét nem ritka látvány. De néhol sertéshúst füstölnek az éléskamrában, vagy maszek borkimérést, állattenyésztést rendeznek be a lakásban. Mindezt a kultúrált városi élet jegyében.” (Népszabadság, 1958. február 6.) # “Kommunista írónak lenni a mai Magyarországon sem könnyű. Az eszmeietlenség kultuszával, a népmentésre specializált grafomániásokkal és szózsönglőrökkel való harc semmivel sem prózaibb és könnyebb a nagy elődök forradalmi harcánál. Nem véletlen, hogy a sündisznóállásokba vonult második vonalbeli irodalmi közvélemény éppen a kommunista írók műveit igyekszik irodalmon kívülinek minősíteni, ugyanakkor az égig magasztalja a magyar nép jövőjét a múltban vagy a jelenben tévútakon kereső írókat... A fiatal író generáció akkor tölti be hivatását, ha viharos és szokatlan időkben is tud fáklyaként lobogni. Aki elcsügged, vagy eltéved, és a múlt mocsarai felé hívja a népet, az a lidércfény sorsára jut. Imbolygó fénye fogja mutatni — merre nem haladhatunk...” (Élet és Irodalom, 1958. január 24.) # “A fiatal lélek a mának, de főleg a jövőnek él. Mindig tervez, képzelődik, fantáziái. A múlt csak kevéssé érdekli. Sokat hallja, milyen rossz volt régen, de még szívesebben hallgatja, milyen szép lesz a jövőben. Ne hallgassunk tehát a múltról, mert így tanuljuk megbecsülni a jelent. De tárjunk perspektívát is a fiatalok elé. Ne mumus legyen a múlt, hanem lelkesítés a szebb jövőért vívott harcra...” (Népszabadság, 1958. február 5.) * “Megengedhetetlen, hogy a fővárosból messze megyékbe járjanak le vásárolni olyan cikkeket, amelyek talán éppen egykét hónappal ezelőtt indultak Budapestről országjáró útjukra. Arról nem is szólva, hogy sok milliós megtermelt érték hever gazdátlanul emiatt hónapokig.” (Népszava, 1958. február 12.) * “A magyar papírgyárak kapacitása a szükségletnek csak mintegy 65-70 % -át fedezi. Jelenleg az egy főre jutó papírellátás évi 13 kg., szemben a 23 kg.-os világátlaggal. Nagyobb mennyiségben papírt importálni sem tudunk deficites külkereskedelmi mérlegünk miatt. Ezért a papírnehézségek megoldásának csak egy módja van: meg kell szervezni a hulladékpapírgyűjtő kampányt.” (Népszabadság, 1958. február 15.) # “A hazánkban elsüllyedt polgári világ emlékei és képviselői újjáélesztik és terjesztik a kérlelhetetlen önzést, a mindenáron való kényelmes életmód utáni vágy, a liberális életfelfogás szellemét. Ha figyelmesen körülnézünk (s néha még nagyobb figyelem sem kell, mert bizonyos dolgok nagyon is szembetűnőek), azt tapasztalhatjuk, hogy egyes párt- és szakszervezeti funkcionáriusok, tanácsbeli dolgozók, üzemi vezetők hatása alá kerülnek a polgári életfelfogásnak. Vannak, akik úgy viselik a tömegek, választóik bizalmából kapott funkciókat, mintha langymeleg fürdőben lennének. De a párt megköveteli minden kommunista és pártonkívüli vezetőtől, hogy ha arra szükség van, az összecsapásokat, a nehéz ügyeket se kerüljék el.” (Népszabadság, 1958. február 9.) * “Nyíltan meg kell mondanunk) hogy a mezőgazdasági munkások és fél-proletárok helyzetének megnyugtató megoldásához nemcsak hogy nem érkeztünk nYég el, de számolnunk kell azzal is, hogy számuk az utóbbi években tovább gyarapodott.. Valahogy tudomásul vesszük és elnézünk felette, hogy azok, akik nem kaptak munkát az állami gazdaságokban, tsz-ekben, gépállomásokon, az erdőgazdaságban vagy éppen az iparban — már pedig nagyon sok van ilyen, azok alkalmi munkából élve, vagy mások cselédjeként keresik meg évi kenyerüket.” (Szabad Föld, 1957. december 8.) “Mi, kommunisták, tiszteljük a vallásos meggyőződést, de nem ülhetünk ölhetett kézzel. Mi nem tekintjük magánügynek a vallást. A türelemről még a vallásos párttagok nevelése közben sem feledkezhetünk meg. Nem mondjuk, hogy Kiss Péter párttag nem maradhat közöttünk, mert még nem szakított a vallással. Nem, nem vagyunk türelmetlenek. Megteszünk mindent, hogy Kiss Péter megszabaduljon babonáitól. De a funkcionáriusok esetében nem gyakorolhatjuk a türelem erényét. A párt tisztikarába képzett marxisták kellenek, olyanok, akik nem válnak idegen ideológiák játékszerévé.” (Népszabadság, 1958. február 11.) * (Folytatása a 16. oldalon.)
