The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)

1958 / 2. szám

cr magyar diák

15

Hazai hír mozaik

December-január havi jelentések

1 ^ YÍLTAN meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdasági munkások és félproletárok helyzetének megnyugtató megoldásához nemcsak hogy nem érkeztünk még el, de számolnunk kell azzal is, hogy számuk az ntóbbi években tovább gyarapodott...” (SZABAD FÖLD, 1957. december 8).

* * *

Baktay Ferenc szerint a 9 milliós lakossághoz képest a jelenlegi egy és háromnegyedmilliós Budapest túlzás és meg kell akadályozni, ha kell adminisztratív úton is, a vidékiek Budapestre való özönlését. (NÉPAKARAT, 1957. december 8.)

* * *

Grősz József kalocsai érsek hetvenedik születésnapján a Népköztársaság Zászlórendjének második fokozatát kapta. A kitüntetés átadása alkalmával ezeket mondotta :

“A mostani viszony az állam és az egyház között békességes és jó. Nincsenek különösebb nehézségeink. Jóindulatot látok az állam, az Egyházügyi Hivatal és a Művelődési Minisztérium részéről...” (MAGYAR NEMZET, 1957. december 8)

* * *

A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet állandó ellenőrzéseket végez. Az Esti Hírlap riportban ismerteti a különböző kifogásolt árufajtákat (így pld. a Kossuth és az 5 éves terv cigaretták alacsony színvonalát is kifogásolták.) (ESTI HÍRLAP, 1957. december 17.)

* * *

Magyarország népessége: 9,836.000 fő. (ESTI HÍRLAP, 1957. december 17.)

* * *

A Máriássy-házaspár új filmje, a “külvárosi legenda” ellen egyre hevesebb sajtótámadások jelennek meg. A filmet azzal vádolják, hogy meghamisítja a két háború közti munkáséletet, s a munkásokat mint lumpenproletárokat tipizálja. A film megvitatására Angyalföldön december 18-án ankétot rendeztek. A felszólalók többsége arról beszélt, hogy a filmet nem szabad vidéken és külföldön bemutatni, hanem még ott is, ahol játszák, sürgősen le kell venni a műsorról. (NÉPAKART, 1957. december 20.)

* * *

Dobi István “Mindannyiunk felelőssége” címmel vezércikket írt a Népszabadságban. A cikk, burkoltan bár, de bejelenti, hogy a következő évben ismét előtérbe fog kerülni a szövetkezeti mozgalom fejlesztése.

“A mezőgazdaság nem maradhat sokáig a mostani állapotában, mert ez kára a népgazdaságnak, a parasztságnak és az egész népnek. Szeretném, ha 1958-ban maga a parasztság lépne fel okos kezdeményezésekkel a falu szocialista átalakítása érdekében.” (NÉPSZABADSÁG, 1957. december 22.)

Az “Élet és Irodalom” nagy karácsonyi száma (24 oldal) felvonultatja a szabadon lévő írók szinte teljes élgárdáját (Veres Péter, Illyés Gyula és Németh László kivételével). Ez az “irodalmi népfront-szám” azonban két cikk és egy novella kivételével (ismeretlen írótól) nem tartalmaz semmiféle politikai tartalmat, sőt egyes versek — pl. Jankovich Ferenc “Májusi Litánia” című költeménye — emlékeztetnek az Irodalmi Újság forradalom előtti korszakának költeményeire. (ÉLET ÉS IRODALOM, 1957. december 21.)

(n.b. Mint a lap egyik cikkéből kiderül, Magyarországon az “Élet és Irodalma”-t “És”-újságnak hívják, mert hiányzik belőle mind az Élet, mind az Irodalom. — szerk.) * * *

A budapesti lapok azonos hangú, valószínűleg központilag irányított kampányba kezdtek a kisiparosok ellen. A cikkek ugyan leszögezik, hogy a kisiparosságra “átmenetileg” szükség van, de erősen bírálják a kisparosok működését.

A kisiparosok elleni vádpontok a következők:

— túl könnyen jutnak a kisiparosok munkaengedélyhez (jelenleg 157.000 ember dolgozik a magánkisiparban;)

— a magánkisipar feladata elsősorban javítási munka lenne. Ezzel szemben jelenleg a kisiparosok tevékenységének kb. 60 %-a javítási munka, 40 %-a pedig önálló árutermelés ;

— a kisiparosok elvonják a munkaerőt az állami ipartól. Ebben az évben csak Budapesten kb. 15 ezer munkás ment át az állami iparból a magánkisiparba;

— a kisiparosok alkalmazottaiknak magasabb bért fizetnek, mint az állami iparban, s ezzel éppen a legjobb munkásokat csalják el;

— sok munkás, bár megmarad az állami iparban, este “második műszakban” a kisiparosoknak dolgozik, s ezért rosszabb a teljesítőképessége az állami iparban,

— s végül, mivel a kisiparosok nyersanyaghiánnyal küzdenek, megvesznek minden nyersanyagot, nem nézve, hogy azt legtöbbször a gyárakból lopják el. (MAGYAR NEMZET, 1957. december 22.)

* * *

Ez év első tíz hónapjában Budapest lakossága kb. 23.000 fővel szaporodott, ami még súlyosabbá tette a fővárosi lakáshelyzetet. (NÉPAKARAT, 1957. december 21.)

* * *

Az építőipar sokat produkált az elmúlt években, de két nagy hibája volt. Az egyik, hogy túlságosan lassan dolgozott, a másik, hogy túl drágán. Ezért helyes volna, ha az állami lakásépítésekre fordított összegen felül a nemzeti jövedelem további 0,4-0,5 %-ával kölcsönök formájában támogatnák magánosok családiház építését. (NÉPAKARAT, 1958. január 4.)

“Ahhoz, hogy elmaradottságunkat, amely a fejlettebb országokhoz viszonyítva, már az ellenforradalom előtt is jelentős volt — behozzuk, hogy a népgazdaságunk szerkezetében szükséges változtatásokat végrehajtsuk, jelentős beruházásokra lenne szükség.”

Ezekre az életfontosságú beruházásokra azonban a jelenlegi viszonyok mellett nincs elegendő pénz:

“íme a bűvös kör: ha nem ruházunk be többet, nem tudjuk kellően növelni a termelést, gazdaságosabbá tenni az exportot, s mindezzel nemhogy csökkentenénk, hanem növeljük elmaradásunkat nemcsak a termelésben, de az életszínvonal területén is. Ha viszont gyorsabban növeljük a beruházásokat, ez a már elért életszínvonalat is veszélyezteti.” (NÉPSZABADSÁG, 1957. december 29.)

* * *

A legközelebbi években a korábbiakhoz viszonyítva népgazdaságunk fejlődésének üteme lassúbb lesz. Az 1958. évi terv szerint az ipari termelés mintegy 7 %-al, a lakosság fogyasztása kb. 5 %-al növekszik. 1958-ban mintegy 9 milliárdot fordítunk beruházásokra. A mezőgazdaság termelését az 1957. évihez képest mintegy 4 %-al magasabban irányozzuk elő.

“Nagy problémát jelent 1958-ban is, hogy a fogyasztás és a beruházások együttes összege meghaladja a megtermelt nemzeti jövedelmet.

A hiányt forgó-eszközeink és készleteink csökkentésével, valamint a Szovjetuniótól kapott hitelekkel hidaljuk át. Ez a hiány még mindig számottevő. (NÉPAKARAT, 1958. január 1.)

* * *

A Népszabadság, G.P. jelzésű hosszú cikkében támadja az Irodalmi Újság-ot és a Látóhatár-t.

“Furcsán szocialisták a szóbanforgó sajtótermékek — mert úgy általában annak vallják magukat: éppen ezért is választottuk ezeket elemzésre és nem — mondjuk a nyíltan ellenforradalmár Nemzetőrt.

Miközben a tüllnél is áttetszőbb szocialista álruhájukat, mint az ellenforradalom egyetlen célszerű lobogóját kolportálják, ennek az álruhának rongyain tenyérnyi foltokban lóg ki a vad kommunistaellenesség.” (NÉPSZABADSÁG, 1958. január 1.)

* * *

Még mindig 140.000 tbc-s beteget tartanak nyilván, s körülbelül 70-80 ezerre tehető az ismeretlen betegek száma. Évente

30.000 új megbetegedés fordul elő, s a gyermekeknél ez a szám nem csökken. Nagyon sok a visszaeső megbetegedők száma. Az eredményes tbc elleni küzdelemhez több kórházi ágyra, sokkal több BCG ellátásra lenne szükség. (NÉPSZABADSÁG, 1958. január 4.)