The Hungarian Student, 1957 (1. évfolyam, 2-8. szám)
1957 / 2. szám
12 Magyar Diáktájékoztató Kedves Barátaink! (folytatás a 11. oldalról) rövid — periódusát? Miért segítitek összezavarni a külföld kialakult közvéleményét, miért szálltok szembe az amerikai történelemkönyvekkel, amelyek éles határvonalat húznak a háború utáni magyar történelemben és 1947-ben jelölik meg a választóvonalat a demokratikus kísérlet és a kommunista szolgaság között? Miért segítitek a külföldi magyar reakciót? Igazabb hang: ez az, amit követelünk Tőletek. Petőfi, és a 48-as forrodalmi ifjak nem így jelentkeztek volna a külföld előtt, ha módjuk lett volna, ők minden bizonnyal nem igyekeztek volna szalonképessé tenni a 48-as forradalmat, amely az abszolutizmussal akart leszámolni. Petőfi ! Költözzék belétek az a szellem, amit Petőfi, a márciusi ifjak képviseltek és az a szellem, amiért felfigyelt a világ Magyarországra 1956-ban. Ki kell mondani, harsogni kell, hogy a magyar nép nem akart visszakanyarodni a régi rendszerek poshadt állóvizéhez, hanem előre akart haladni a magyar viszonyokra formált nemzeti demokrácia és a szociális igazság útján. Harsogni kell, hogy a magyar nép nem fasiszta és éppúgy gyűlöli ezt a diktatúrát, mint a kommunista zsarnokságot. Harsogni kell, hogy a magyar nép nem akar holmi királyságot és ragaszkodik a köztársaság nehezen kivívott államformájához. Ti is a népből valók vagytok, nektek is a nép szavát kell hangoztatnotok. Ha nem ezt teszitek, olyanokká váltok, mint a szárazra vetett hal. A Ti politikai és erkölcsi bázisotok a magyar nép s annak forradalmi szelleme. írjátok, hogy legközelebb Kilián Csaba cikkét hozzátok és egy másik lelkész írását is. Természetesen nem lehet kifogásunk az ellen, ha bárki elmondja a maga mondanivalóját a magyar forradalommal kapcsolatban. De itt is valami bajt érzünk. Miért Kilián Csaba? S mindjárt a lap indulásakor ? Annyi kitűnő magyar forradalmi vezető van már külföldön! Annyi tehetséges diák van közöttünk ! Miért nem ők szólalnak meg elsőnek, miért ez a különben tiszteletreméltó pap, akinek vajmi kevés köze volt a forradalomhoz, sőt akiről úgy halljuk, nem túlságosan lelkes híve a haladásnak ? Egy szónak is száz a vége: a lapra szükség van, igen nagy szükség van, de csakis abban az esetben, ha megfelel annak a célnak, amit a magyar forradalom, hőseink és mártírjaink emléke ír elő. Ne Eckhardt bácsi, ne Chorin Ferenc és a többi árnyék-lovag tapsaira vágyjatok, hanem a forradalmi diákság és az egész magyar nép elismerése legyen veletek ! Ha a helyes utat választjátok, veletek vagyunk, de ha egy pillanatra is letértek erről az útról, kénytelenek leszünk megteremteni a forradalmi diákság igazi szervezetét. Reméljük, erre nem kerül sor és nem kell erőinket megosztani. Sok sikert a jó munkához, de csakis a jó munkához. 12 egyetemi hallgató New York 1957. III. 29-én kaptuk a fenti levelet, mely olyan fontos kérdéseket tárgyal, hogy lapunk nyilvánosságának igénybevételével felelünk rá. Ismeretlen barátaink a forradalmi szellem hiányát kifogásolják szövetségünknél, amely a forradalom szent napjaiban olyan elemi erővel tört föl mindnyájunk leikéből.. Természetes, hogy miután elhagytuk hazánkat, harcunk nem ért véget. Október 23 eszméi, céljai, követelései elévülhetetlenek, és aki magát magyarnak tartja a szó legigazibb értelmében, annak mindenekelőtt ezekért a célokért kell küzdenie minden rendelkezésre álló eszközzel. Harcunk keretei megváltoztak, s nekünk, anélkül hogy jottányit is eltérnénk eredeti céljainktól, alkalmazkodnunk kell a megváltozott keretekhez. Frázisokat harsogva, unalomig ismételgetve ugyanazokat a szép szavakat — mi, akik mindent közelről láttunk és cselekedtünk akkor — ezzel csak nyitott kapukat döngetünk. Nekünk meg kell mutatnunk az Egyesült Államok népének, miért harcoltunk, meg kell mutatnunk tényekkel, tapasztalatokkal, reálisan és józanul. A tények mögött vakítóan lángol és világít az eszme, az ideál, melynél szentebbet amerikai nem ismer. Helyi szerveink az ország egész területén ilyen tárgyú felvilágosító előadásokat tartanak, cikkeket írnak amerikai lapokba — nem hagyjuk elaludni az ország közvéleményét. Van egy kifejezés ismeretlen barátaink levelében, mely magyarázatra szorul. T.i. az, hogy hogyan lehet egy forradalmat “szalonképessé tenni”? Hogyan lehet, és főleg milyen eddigi megnyilvánulásunkból veszik ki, hogy mi ezt akarjuk? Ez frázis. Ami a 9 vagy 12 éves elnyomást illeti, mi lapunk első számában szóról-szóra a következőket írtuk: “Az elmúlt 12 esztendőt majdnem kizárólag országunknak a Nyugattól való elszigetelésére használták fel, ezáltal is akadályozva országunk gazdasági és kulturális fejlődését.” Ebben sem látunk semmi olyat, ami ne felelne meg az igazságnak, s amelyből azt a következtetést lehet levonni, hogy ezzel “tápot adunk a fasisztáknak.” Azt pedig, hogyan lehet egy országban függetlenséget és szabad demokráciát teremteni szovjet megszálló hadserggel az ország területén, — ezt néhány hónapja tapasztaltuk szomorúan. Amit a különböző emigráns csoportokról, vagy politikusokról írtatok, arra röviden és félreérthetetlenül szeretnénk felelni. Mi minden pártpolitika fölött, csak az egyetemisták szervezete vagyunk, semmi más. Soraink között minden társadalmi és politikai forma hívei megtalálhatók, mint szervezet azonban nem tartozunk semmilyen párthoz vagy csoporthoz. Teljesen tévesnek tartjuk azt a kifejezést, hogy mi háttérbe akarnánk szorítani a munkásságot és parasztságot. Egy szabad országban minden kérdésben a nép dönt szabadon választott képviselői útján, de akik az ország ügyeit intézik, azok általában értelmiségiek, és hazánknak tényleg szüksége van j ólképzett értelmiségre. (egyébként véleményünk szerint az értelmiség nem “társadalmi osztály”, mint azt a marxi-lenini tanok tanítják, hanem csak egy réteg, szükségszerű kiválasztódás eredménye.) Kilián Csaba és Papp János László cikkeit leközöljük. Semmi olyan nincs bennük, mely elveinknek ellentmondatna. Mindennemű bírálatot, észrevételt és javaslatot nagyon várunk. Kérjük azonban, hogy leveletekre —e levél Írójával ellentétben — feladót is írjatok, hogy levélben válaszolhassunk rá. Újságban természetesen neveket nem közlünk.
