The Eighth Hungarian Tribe, 1987 (14. évfolyam, 1-8. szám)
1987-03-01 / 3-4. szám
Gondolatok három évforduló után (Bodó Sándor a Nashville-ben élő neves festőművész elgondolkoztató észrevételeit közöljük — talán tanulhatunk belőle.) Tavaly kaptam lengyel barátomtól egy nagyon Ízléses katalógust a Kosciuszko Házban rendezett ,,Hussars and the Crescent” kiállításról, amit a lengyelek Bécs török ostromának 300 éves évfordulójával kapcsolatban rendeztek. A katalógus 74 lapon 66 reprudukcióval kitűnően illusztrálta a lengyelek hősies részvételét Bécs felszabadításában. A korabeli anyag mellett volt néhány festmény és medál az újabbkor! történelmi munkák-: ból is. A kiállítás 2 napig 1983. december 2-4 között volt nyitva, de a lengyeleknek ez a két napos kiállítás kitűnő alkalmat adott egy Ízléses katalóguson keresztül közintézményeknek, könyvtáraknak, politikusoknak elküldve népük erkölcsi és történelmi szerepük népszerűsítésére. Igaz, hogy Bécs felmentésében oroszlánrészt vállaltak de nem szenvedtek török megszállás alatt. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy kitűnő alkalom a magyaroknak Buda felszabadításának ünnepét és XI. Ince pápa által ránkruházott jelzőt ,,Magyarország a Nyugati Kereszténység Védőpajzsa” és a magyarok 150 éves élet-halál harcát a világ szeme elé tárni. A 300 éves évforduló világtörténeti fontossága és a 30 éves Forradalmi jubileum szinte előírta egy nagyarányú összefogott Magyar Történelmi Kiállítás megrendezését. Korabeli anyagot összegyűjtve (nekünk is van néhány korabeli fegyverünk, török pisztoly, női díszkabát, ágyúmodell 1630- ból, stb.) kiegészíteni a szabadföldön élő művészek munkáival. Itt lett volna helye Makk Imre történelmi festményeinek, valamint Koszorús Gabriella Rákóczi és a többi magyar művészek munkáinak kiállítására. Nekem és Feleségemnek két történelmi /medálsor mellett több magyar vonatkozású festményeink vannak többek között egy menekülés és egy utcai harc a forradalomból, melynek fotóit a The Washington Post 1958. november 27 számában közölte. A Magyar Forradalom anyagával kibővített kiállítás megnyitását a forradalom ünnepélyén megnyitva mind tartalmában, mind jelentőségében nagy ütőképességgel emelte volna a jubileumi ünnepség lényegét. ízléses katalógussal ellátva ezt a kiállítást néhány nagy városban meg kellett volna rendezni. Ez a cél vezetett bennünket a Budai Emlékérem kibocsátásával is. Amikor az emlékbizottság egyik akadémikus tagja felhívta figyelmemet erre a történelmi évfordulóra és Zolcsák István áldozatkészsége folytán lehetővé vált az érmek megvalósítása, teljes szívvel vállaltam az éremkészítést. Csak példának említem, hogy a Párizsi Békekötés 200 éves évfordulójára készített éremsorozatot többek között a Pápai Követségen keresztül elküldtem a Vatikáni Múzeum részére is. A Washingtoni Pápai Követségtől és a Vatikán Citytől is kaptam egy-egy szép köszönő levelet. Ebből láttuk, hogy milyen messzemenő magyar ügy támogatását és propagandát lehetne az érmekkel elérni. Sokszor nem adhatunk pénzt annak akinek jóindulatát és támogatását kellene megnyerni, de egy medál, vagy medálsorozattal tartós magyar barátot szerezhetünk. A medáloknak a pénzzel szemben meg van az az előnye, hogy maradandó és gyűjteményekbe kerülve minden kézbevételnél tanít és emlékeztet. Az érmek átadási idejét a Magyar Múzeumoknak nem mi, hanem a történelem határozta meg. Buda visszafoglalása szeptember 2-án történt. Az Emlékbizottság természetesen ebben az időben szeptember 1 és 4 között rendezte meg az ünnepséget. Nem vagyok egyetlen egyesület tagja sem, így senkinek sincs joga, hogy diktatórikus fó lénnyel meghatározza hogyan és milyen módon szolgáljam hazámat. Azt az én lelkiismeretem diktálja és az az én szuverén jogom. Politikus sem vagyok csak művész. Az érem megalkotásánál sem csináltam politikát, hanem legjobb tudásom és tehetsegem szerint megalkottam egy történelmi emlékérem sorozacot, ami kifejezi a 150 éves török uralom alatti magyar szenvedést, küzdelmet és élni-akarást. Az eddig megjelent pár száz régi budai érmekkel szemben ahol egyetlen magyar sem szerepel én négy érmen magyar huszárt is ábrázoltam. Történelmi szempontból 300 év után az első éremsorozat, mely a magyarság török uralom alatti szenvedésére utal. így joggal elvártam hogyha támogatást nem is, de sajtóhadjáratot az érmek megbuktatására a magyar emigrációban nem kapok. Amíg a Rákosi rendszer politikai célja a Horthy rendszer szétrombolása volt nekünk a megbékélés összetartozás politikáját kell követnünk. Akinek csak alaptalan vádaskodásra, egyes csoportok egymás ellen uszítására van csak képessége annak nincs helye a magyar közélet irányításában. A politikának azt a metódusát kell alkalmazni amikor az ellenkező pólusokon levőket is közös nevezőre kell hozni a magyar összefogás érdekébem Erre ma igazán nagy szükség van, amikor az AMSz két részre szakadva egymást perli. Ha valaki Page 6
