The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
A HERTZ-BIBLIA MAGYARUL Talán egy-egy lexikon-együttes megjelentetése, az összes Beethoven-szimfónia teljes partitúra-sorozatának vagy egy új Biblia kiadásának pillanata mérhető ahhoz az emelkedett élményhez, melyhez az Akadémia Kiadó most sok-sok olvasót segített hozzá, amikor reprint-kötetei között megjelentette a magyar származású dr. Hertz J. H. munkáját, a „Mózes öt könyve és a haftárák” című művelődéstörténeti alapművet. A Hertz-Biblia néven ismert, lenyűgöző szerkesztésű dokumentumanyag ezt megelőzően 1939 telén jelent meg magyarul az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat segítségével, mégpedig azzal a céllal, hogy a vészterhes időkben „a zsinagóga, az iskola és a család számára alkalmas népszerű” olvasmányt, egyben lelki támaszt nyújtson. A Brit Birodalom tudós főrabbijának gyűjtőmunkája nem egy elmélet önigazolása akart lenni, hanem a kultúra és tudás erejével ható eszköz, érvényes kísérlet egy kultúrmisszió következetes végigviteléhez: „igen sok történelmi, kulturális, szociológiai és vallásiam felvilágosítást és hitet erődítő, a lelkeket megnyugtató fennkölt eszmét” segített olvasójára találni. A most újra kiadott ötkötetes munka (Genezis, Exodus, Leviticus, Numeri és Deuteronomium) tartalmazza a Tóra-szövegek héber eredetijét, azok magyar fordítását és a kommentáranyagot. Dr. Hertz a szent szövegek eredeti anyagának hozzáférhetővé tételével és a szerkesztői alapossággal (s egyben szabadsággal), a kommentárok körültekintő válogatásával nemcsak a maga korának, hanem a mi időnknek tépelődő lelkületét foglalkoztató kérdésekben kínál útmutatót. A Mózes öt könyvének különféle értelmezéseit ,,a zsid ság és a modem tudományos kutatás megvilágításában” hozza az olvasók elé: szabad kivonatokat készít zsidó és nemzsidó, ókori és korabeli kommentárokból. így könyve nemcsak egy archaikus szöveg közhasználatba kerülését segíti, de a Biblia-kritika történetének dokumentációja is. A zsidó kommentárok első és legfőbb célja a szentírásbeli szövegek kifejtése, eredeti értelmüknek pontosítása. Ezt a munkát régi szaktekintélyek és kommentátorok, talmudista filozófusok és bibliafordítók anyagaiból végezte el, s a forrásanyag szerzői garanciát jelentenek az értelmezések gazdagságára. Josephus Flaviustól Maimonidesig, Ibn Ez- Page 16 rától Mendelssohn Mózesig minden fontosabb szaktekintélyt megtalálunk a citátumok jegyzetei között. A görög, az arámi, az asszirbabilóni források mint ősi írásmagyarázatok kerülnek bele könyvébe ..., s a kötet végén közli a Tóra- és haftára-magyarázatok dallamait is. Nem kell hívőnek, sem hebraista szakembernek lenni ahhoz, hogy a Mózes öt könyvének teljes jelentőségét fölmérni vagy értékelni tudjuk. Hiszen nemcsak évszázadok és évezredek bibliaolvasási gyakorlata, nemcsak az izraelita hitélet napi gyakorlata, de már önmagában véve a mózesi könyvek tartalma is szavatolja, hogy szellemtörténeti kincsről, művelődéstörténeti értékről van itt szó. Az emberiséget» a Biblia szerint Isten maga teremtette, de hogy az alkotás lényegi sajátosságát és méltóságát fokozza, a Tóra ezt úgy fejezi ki (többesszámban): „alkossunk embert”. A Genezis könyve, s a másik négy Mózes-könyv így hangsúlyozza azt a felelősséget, amely az embert — s nemcsak a hívőket — önmagával szembeni kötelességre figyelmezteti. Nem törvénykönyv ez, sokkal több annál. „Ez a ,Tóra’ az ,Isteni tan’, amely Izráelnek adatott, és a zsidó népnek kötelessége azt az egész emberiségnek átadni. Ezért, amidőn elmondja Izráel népének eredetét, megállapítja rokonságát az egész emberiséggel, hogy kiemelje az egész emberi nem közös eredetét és együvétartozását”, írja dr. Hertz, „Csakis így remélhetjük, hogy a szentírási szöveg mélyebb értelmezései, a kommentárok révén nemcsak az olvasó ismereteit gyarapítja, hanem egyúttal mélyíti és megszilárdítja is.” Az újra kiadott Mózes öt könyve ezzel a bizakodó ajánlással kerül most olvasói elé. Réti pásztor Dörgicsei oromfal A Dörgicse név gyerekkorom óta a fülemben cseng és csörög. Amikor vízicserkész lettem tizenöt évesen, a Balatonon vízi-hadijátékot játszottunk, és az őrsöm Dörgicsét védte a „törökök” ellen. Fél éj»szaka kuksoltam a nádasban, a szúnyogok majd felfaltak, de még vakarózni se mertem, csak kimeredt szemmel néztem a túlsó nádas széléig, ahonnan a török gályáknak, dereglyéknek és egyéb csatahajóknak kellett feltűnniük. Később Dörgicse volt az a bűvös szó, amellyel a piarista atyák tanárai kecsegtettek, hogy majd érettségi után egyszer meghívnak abba a nagy présházba, Dorgicséré, ahol szőlejük van, és ahol a tanév fáradalmait szokták kipihenni. A nagy présházba sohasem jutottam el, Dörgicsét, a falut sem régen ismerem, de azóta nincsen olyan balatoni utam, hogy ha tehetem, ne kanyarodjam egyet a Veszprém-parti műútról fel jobbra, Akaiin át a présházak között, a Fenyehegy mellett. És micsoda présházak! Emeletesek, kapujukban a paraszti barokk minden szépsége, egyiknek-másiknak oszlopos tornáca kúriának is beillik. Földszintjük a dongaboltozatos pince, az emeleti részen van a présház és innen nyílik a kis szoba. Jártam már nem egyben, a kis szobák boltozata „cseh süveges”, itt esik jól igazán a lopóból pohárba eresztett rizling. Már a Balaton-felvidék boldog bűvöletében jutok el Dorgi cséré, alig várom, hogy kanyarodjon egyet az út és meglássam, elé bem táruljon, lenyűgözzön Magyarország egyik legszebb romja, a 13. századi román stílusú templom épen maradt oromfala, mely egymagában áll. Körülötte kipusztult a három Árpád-kori Dörgicse falu -közül az egyik, Alsó-Dörgiose. Romba dőlt a templom hajója is. Nem maradt meg a tornya, de ez az ötemeletes fal mint valami hazai piramis emelkedik a magasba, és hirdeti nem egy fáraónak, hanem a középkori magyar alkotóerőnek és művészetnek örök emlékét. Az oromfal fölött az egykori torony három, kétszer félköríves ablaka még megmaradt és az alján a tornác küszöbe és alapzatai is, ám a szem nem is a részletet látja, hanem az ember egész lényével fogadja magába ezt a magányos óriást, ezt az árva épület-csodát, amely rom mivoltában is tökéletes, mint egy ógörög torzó. Már nemegyszer jutottak eszembe, amikor a falu kanyargós főutcájáról, a házak mögül egyszerre elé bem tárult, vagy amikor felkapaszkodtam a domboldalon, s tövében egyszerre éreztem egyéni kicsiségemet és emberi létem nagyságát, Rilke híres sorai az Apolló-torzóról: „Nem ismertük halhatatlan fejét, amelyben a szem almái égtek ...” Itt sem ismertük a hajót, a bordázatot a tornyot, de mégis a csonka templom egész mű maradt és arra figyelmeztet, amire Rilke torzója: „Változtasd meg élted.” THE EIGHTH TRIBE as a Gift Subscription to vour Relatives and Friends! I______________________________ l:ighth Hungarian I rihc
