The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)
1985-11-01 / 11. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847-I91Ó) Kit felvidéki szülőfalujának élményei egész íréi pályáján végigkísérték a „nagy palóc"-ot Balassagyarmattól északra - Madách szülőfaluja, Alsósztregova szomszédságában Szklabonyán született, „tót atyafiak” között A tornácos épület falán szlovák és magyar nyelvű emléktábla hirdeti: „Itt élte át — szülei házában — Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát." Kisnemesi családból származott, jogvégzett megyei tisztviselőként szegedi, majd fővárosi lapok munkatársa lett; parlamenti képviselő. Élete végén hírneve Jókaiéval votelredeH. A korlátfa Tegyük fel, hogy valamely országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem tesszük is fel, elromlik. A községi bíró észreveszi, s így szól magában (azazhogy tegyük fel, mintha így szólna): — Itt könnyen bedűlhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsistól, ezt nem veszem a lelkemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát. Az államépítészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve. Az államépítészeti hivatal tehát hozzáfog, megcsinálja a költségvetést, s fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium (hol keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó kezén) kiadja a számvevőségnek. A számvevőség jóváhagyja a költségvetést, s újra visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Letárgyalás után megbízatik valamelyik vállalkozó, hogy haladéktalanul csinálja meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínére egy hasábfát, kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. És most már önök, nyájas olvasók, azt hiszik, hogy a korlátfa meg van csinálva, s nincsen többé vele semmi gond. Ohó, uraim, nem úgy van. A községi bíró őkigyelme jelenti a szolgabírónak, hogy a korlátfa elkészült. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi a kollaudálásra egy emberét, aki megvizsgálja és beterjessze, ha a beillesztett fadarab megfelel-e a föltételeknek? Vegyük a legjobb- esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget, és felterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja), és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez, s egyúttal értesíti az adóhivatalt. A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát, és most már folyóvá tétetik az öszszeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol az ellenőr és pénztárnok aláírják a megbélyegzett nyugtáját és kifizetik. —... De most már csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátfa curriculuma — fogják önök mondani. Ohó uraim, most jönnek a mellékkiágazásai. Az államépítészeti hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt, s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkáltatót, beterjeszti az útinaplóját, felszámítván fuvarbérét és napidíját. Az államépítészeti hivatal fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást, és mondjuk, hogy a számvevőség helyben hagyja és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a megyéhez, és értesíti az adóhivatalt. A vármegye értesíti az államépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellenjegyzi, a két megbízott ember elmegy az adóhivatalba, ahol a napidíjaikat kifizetik. És most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátfa. Csakhogy mit ér? Mert noha a legrövidebb eljárást vettük, annyi idő telt bele, hogy azóta ismét elkorhadt, s ezt ismét jelenti a bíró a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak, és így tovább ... örökkön, örökké, Amen. November, 1985 RECEPTEK Tárkonyos sonka: Hozzávalók: 8 szelet főtt, füstölt sonka, (esetleg sovány tarja), 1 dl tej, 1 dl tejszín, fél citrom, 1 teáskanál szárított tárkony, 2 evőkanál olaj, csipet só, 2 db babérlevél, bors, teáskanálnyi liszt. A forró olajon hirtelen megpirítjuk a sonkaszeleteket, félreteszszük. A megmaradt olajon aranysárgára pirítjuk a lisztet, felengedjük a tejjel és a tejszínnel, állandó keveréssel' sűrűre főzzük. Ezután á fél citrom levével, reszelt héjával, s a többi' fűszerrel ízesítjük. A sonkaszeleteket belehelyezzük és lassú tűzön' összefőzzük. Burgonyapürével vagy párolt' rizzsel tálaljuk. Zöldbab paprikása n. Hozzávalók 4 személyre: 1 kg zöldbab, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 dl tejföl, 1 kis fej vöröshagyma, 1 kanál liszt, paprika, só. A megtisztított gyenge zöldbabot 2 cm-es darabokra vágjuk. Egy fej közepes nagyságú hagymát apróra vágunk és zsírban világos sárgára fonnyasztjuk. Beleteszszük a késhegyni pirospaprikát, utána a zöldbabot. Gyengén megsózzuk, kevés vizet öntünk alá, és jól befedve puhára pároljuk. Tehetünk hozzá egy zöldpaprikát, egy paradicsomot ás. Az egészet zsírjára sütjük. Egy kanál liszttel elhabart tejföllel fölengedjük. Túrókifli. Hozzávalók: 20 dkg vaj, 20 dkg liszt. 20 dkg sovány túró, 1 kanál porcukor, csipetnyi só, lekvár. Az anyagokat széles kés segítségével gyorsan összegyúrjuk. A tésztából cipót formálunk, 1/2 cm vékonyra kinyújtjuk és mint a hajtogatott tésztát, háromszor egymás után pihentetés nélkül hajtogatjuk. Utána legalább két óráig hűvös helyen (hűtőszekrényben) pihentetjük. Nagyon vékonyra kinyújtjuk, háromszögekre vágjuk, lekvárral megkenjük. Kiflinek felsodorjük, jó forró sütőben sütjük és még forrón, vaníliás cukorban megforgatjuk. Page 15
