The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

Egy „elveszett magyar nemzedék” felkutatásának kísérlete

Wass Albert írónak, at Amerikai Magyar Szépmivos Céh elnökének hivó szavára gyülekeztek a magyarok a pennsylvaniai Ligonierbeó, hogy megvizsgálják azokat a lehetőségekéi, melyek talán utat nyithatnak arra, hogy azokat a- magyarszármazású rétegeket js elérje a magyarsághoz való tartozás közösségi tudata, elérjék a különböző — angol és magyar nyelven írt — magyarságismereti tanulmányok, amikkel eddig úgyszólván senki se törődött, s akik már egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén beszélnek magyarul. Az elmúlt évek tapasztalata megtanított bennünket arra, bogy a „nyelvében él a nemzet” fogalmát kiszélesítsük s kulturális értelemben „magyarnak” ismexjük el azt a másod-, harmad-, és negyed-generációs amerikait, vagy kanadait is, aki önmagát még akkor is „magyarnak” érzi, ha már csak Igen-igen döcögve, vagy sehogysem beszéli nyelvünket. E filozófiára feljogosít bennünket az 1980. évi amerikai népszámlálás megdöbbentő eredménye is, mely szerint

— kizárólag az USA-ban — nem kevesebb mint 1 millió 778 ezer 902 személy vallotta magát „magyarnak”! E

— magúkat magyarnak vallók — jelentős része őseinek anyaoyeivét már nem beszéii, de szíavalUsa nemcsak Usztalctreméltó, de megható is! Ezen „elveszett magyar nemzedékkel” nekünk törődnünk kell, 'éreztetnünk kell velük, hogy tellsmcrUik hozzánk való tartozásukat: bele kell vonnunk nem is egy társadalmi megmozdulásunkba őket és olyan folyóiratot kell adnunk kezükbe, mely angol nyelven is sugározza a magyarsághoz való tartozás tudatát és a magyarságismeretek különböző fajtáit.

— Lényegében ez volt az alapgondolata és kiindulópontja a Ligonierben, május 26-án, 27-én és 28-án tartott „Hungarian Heritage Conference”-nek.

E sorok írásakor még egyáltalában nem biztos, hogy a fenti konferencia jóindulatú kezdeményezése nyomán milyen gyakorlat fog kialakulni s az elhangzott javaslatok nyomában milyen széles kőiben alakul ki majd az „elveszett nemzedék” felkutatása, a munkába való bevonása. Két tény azonban már most nyilvánvaló és letagadhatatlan: )1.) százezrek, akik már-már elvesztették anyanyelvűnket, várják a feléjük való fordulást s mi ugyanakkor „boldogok voltunk”, ha kizárólagosan magyarnyelvű rendezvényeinken pár tucatjával összegyűltünk, és (2.) a „Hungarian Heritage Conference” — a maga szerény módján is — bizonyosfokú fordulópontot Jeleot az északamerikai magyar emigráció történetében, hiszen angoluyelvü magyarszárma/ásúak fokozott fókuszába kívánja helyezni a magyarsághoz való tartozást

— méghozzá anélkül, hogy átadnánk nekik szüntelen kurttc-labauc civa kodásunk ragályát. Korai még arról beszélni-írni, hogy mi lesz. mit jelent a „Heritage Con- August, 1984

ference” további folyománya, eredménye, de az már feljegyzendő lesz a jövő krónikása számára, hogy ilyen kezdeményezés útnak indult.

A konferencia lefojyása

Május 26-án, szombaton, Wass-Albert megnyitó szavai után, az utóbbi évek legjelentősebb magyar „bestsellerének”, a The Spirit of Hungary c. magyarságismereti albumnak értékelésével kezdődött a konferencia^ Sisa István — másirányú, fontos elfoglaltsága miatt — képtelen volt megjelenni, s ezért Haraszti Endrére hárult a könyv megszületésének, megszerkesztésének ismertetése, melynek során az előadó megmagyarázta a könyv kiadójának s Íróinak nemcsak a számos dicséretet kell elkönyvelniük, de az érthető és konstruktiv kritikát is, melyért köszönet jár.

Mivel a Spirit of fi ungar y amúgyis elsősorban a már angolul jobban oJvasók-értűk számára Íródott, tehát a könyv tárgyalása szervesen beilleszkedhetett a „Heritage Conference” anyagába. Az „elveszett nemzedék” iránti aggodalom és a Rákóczi Alapítványnak. a „Heritage Conference” célkitűzéséhez oly hasonló irányzata hozta el a gyűlésre Korponay Miklóst is, az Alapítvány elnökét. Előadásában ismertette a torontói székhelyű Rákóczi Alapítvány megszületésének okait, körülményeit és eddigi tevékenységét. A fenti két bevezető előadást követő hozzászólások beszédesen bizonyították, hogy nincs „amerikai magyar” és „kanadai magyar”, csak — magyar van! A jelenlévők átérezték azt, hogy a megkezdett úton tovább kell haladni s a kanadai kezdeményezés zökkenőmentesen összhangba hozható a most születő amerikai kezdeményezéssel, melynek csírájában ugyan ma még csak a kisméretű s kishatókörü Eight Hungarian Tribe magazin áll, de a mennyiségileg, minőségileg is kiskhliberű alap kiszélesíthető.

Wass Albert tartotta a soronkövetkéző előadást, és egyetértéséről biztosította az egybegyűlteket. Felvetette a „Free Hungarian Quarterly” létrehozásának gondolatát. Angol nyelven kell ismertetni a világgal a magyar őslakosság helyzetét, nemcsak Erdélyben, de a Felvidéken, a Délvidéken, Burgenlandban és a Csonka Hazában Is! Megmagyarázta, hogy a létesítendő folyóirat bizonyos fokig folytatása lehetne a csaknem félévszázaddal ezelőtt indult azonosnevü folyóiratnak, de mélyebb értelmű és szókimondóbb lenne, mint az u n. „New Hungarian Quarterly”, melynek hangja az utódállamokban élő magyar kisebbségek ügyében a minimálisnál is jobban letompított. Hivatkozott a jólmüködő „Transylvanian Quarterlyre”, melynek témakiszélesítését jelente-Page 17