The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
Page 22 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE September, 1983 jére az oláhok aránya 47%-ra növekedett. Ezzel a százalék számmal Pasu korántsincs megelégedve. Másfajta spekulációhoz folyamodott: kisütötte, hogy mivel már a XVI. században 3,000 erdélyi településre mindössze 950 katolikus plébánia jutott,—nyilvánvaló, hogy a többi, több mint 2,000 település görög-orthodox, azaz román település volt. Ebből ingathatatlanul levonja az a végkövetkeztetést, hogy a románok már a mohácsi vész után az erdélyi összlakosság 65%-át alkották. A “megmarandó 35% megoszlott a magyar, székely és száz között. Tudvalevő, hogy az 1505-i vatikáni cenzus 77%-os magyar többséget állapított meg, — erről Pascu, természetesen “nem tud”, de az általa kifundált XVI-századbeli román “65%-ot” átvisszi a XVIII. századra is. 1848 éve Pascu számára afféle “román feltámadás”. Hajmeresztő logikával bűvészkedik: elítéli a Habsburg imperializmust, de elítéli a magyar “elnyomást” is, ügyesen kerülgetve azt, hogy éppen a magyar liberalizmus volt az, mely megkísérelte megvédeni a Kárpátmedence valamennyi nemzetiségének függetlenségét a bécsi intervenció ellenében és éppenséggel az ügyeskedő oláh vezérek voltak 'azok, kik a kárhoztatott osztrák imperialisták leghűségesebb szövetségesed lettek, — a gyűlölt magyar vérre való szomjúhozásukban. Nagyenyed, Abrudbánya, Zalatna és más települések magyar lakosságának kegyetlen kiirtása nem szerepel Pascu leírásában, de annál jobban felemeli szavát az 1867 utáni “magyar kapitalizmus” ellen, mely a románok elnyomása érdekében kezet fogott a császáriakkal. Szava sincs arról, hogy az 1878-as Berlini Kongresszuson az átkozott császáriak és gróf Andrássy jóvoltával alakulhatott meg a — természetesen Erdély nélküli — első román állam s nem olvashatunk a könyvben arról sem, hogy 1916-ban a nyugati Hatalmak szerződésszerűen eladták Erdélyt Bukarestnek, a megígért, váratlan orvtámadásért cserébe, — zsákmányként. Ami — Pascu szerint — valójában történt Trianonban, az nem volt más, mint az, hogy végre a nemzetközi világ is felismerte, hogy Erdély mindig román állam volt s most aztán egyesülhetett, sőt “újraegyesülhetett” a “többi román állammal”. Megszületett “N'agyrománia”! Érdekes, hogy — bár a könyv első kiadása románul már 1972-ben napvilágot látott, — az angol kiadás csak 1920-ig viszi az események elképzelt láncolatát. Ezzel Pascu mindenesetre megmenekült attól, hogy említse Románia fasiszta múltját, Hitlerrel való csatlós-kapcsolatait, az SS- nél is vérenézőbb Vasgárdát s azt, hogy a románok szinte órákon belül váltak Hitler hódolóiból — Sztálin talpnyalói. S mindez, — legfőképpen ■— az elrabolt s görcsösen megtartani óhajtandó Erdély érdekében történt! Arról sem olvashatunk, hogy a román-típusú “kommunizmus” nem más, mint a két Világháború-közti román fasizmus alig mádosított, új formája. Ezzel szemben Pascu kenettejes mondatokkal zárja könyvét, megemlitve, hogy “bármilyen nezetiségű román állampolgár naponta fejleszti kultúrális és anyagi potenciáját országának”, “mindenki számára egyenlő jogok vannak bistosítva”, “a román nemzet virágozni fog” az “általános emberi elvek, szabadság, igazság, függetlenség” alapján. A szégyentelen propagandista — íme— a “történész” tiszteletreméltó tógáját öltötte magára. Úgy igyekszik bemutatni Erdélyt, ezt a meggyalázott, kifosztott ősi magyar földet, hogy a gyilkos borostás arcát gondosan megborotválta, kivasalta és még gomblyukába is virágot tüzöt. . . 1983. április. Üzenet Erdélyből Irta TÁBORI PIROSKA székely tanítónő, akit ezért a verséért a román megszállók fölakasztottak. Üzent az Olt, Maros, Szamos, minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok ott túl a Tiszán, mit zeng a szél a Hargitán, mit visszhangzanak a csíki hegyek? Erdény hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld, és az is marad, tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kel, segít, a víz, a tűz, a csillagok, és nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős turul madár, nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakói, ha ellenünk szegül, a székely állja rendületlenül. Üzenik a gyérgyói havasok : megvannak még a régi farkasok. Elő velük! Gyertek, segítsetek! Hollók, keselyük tépik a szívünket, rabló hordák szívják a vérünket; ha nem harcoltok velünk . . . elveszünk! A honszerző hősöknek hantja vár, ha odavesz az ős magyar határ, s ha rablónak kedvez a világ, mutassunk akkor újabb magyar csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek! A székely föld nem terem kenyeret, elhervad minden illatos virág, mérget terem mind a gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csolnakot, székely anya nem szül több magzatot, vadon puszta lesz az egész vidék, s ha végzetül még ez sem lesz elég, a föld megindul, mennybolt megszakad, de Erdély földje csak magyar marad! ☆ ☆ SZÉKELY HIMNUSZ Ki tudja, merre, merre visz a végzet: göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
