The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
January, 1983 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 19 Egyszer két napig sirt a szobájában és azonnal csomagolni akart. Pörköltet főzött és mivel nem talált zsírt a házban nagy nehezen megértette magát a sarki üzletben, ahol már ismerték és adtak neki zsírt. Este boldog sugárzó tekintettel várta, hogy mit szólnak a jó zsíros magyar pörkölthöz. Mindenki megbetegedett. Kari világosította fel. — Elszoktunk mi már mama kérem a zsíros ételektől, a zsir nem is jó és nem egészséges, mi csak kukorica olajjal, meg margarinnal főzünk... Meg is mondta a véleményét a fiának. Sok mindent mondhatsz nekem édes fiam, dehát otthon mindenki zsírral főz, aztán te nem mindig zsíros kenyeret kértél, soha nem volt semmi bajod. . . Egyszer azért az elégtételt megkapta. Fánkot sütött és még a szomszéd asszony is dicsérte, ltogy soha ilyen jót nem evett. Erre azonnal elmagyarázta magyarul a szomszédasszonynak, hogyan kell csinálni, persze az egy szót sem értett az egészből, csak udvariasan hallgatta. A fia és a menye reggel elmentek a munkába és a négy gyerekre a nagymama vigyázott. Ott volt a jégszekrényben elkészítve nekik a mogyoró krémes kenyér, a tej, ő is azt evett velük, közben, varrt, ruhákat javítgatott és a televíziót nézte a gyerekekkel együtt. Néha átjöttek a szomszédból is a gyerekek, végighasaltak a szőnyegen és nézték a televizót. Nagyon szerette a televíziót nézni, bár nem értette, csak a képből igyekezett kitalálni a történetet, aztán este, amikor hazajöttek elmesélte, hogy mit látott. Egyszer elromlott a televízió. A kép elkezdett szaladni, csavargatta a legnagyobbik gyerek, ő nem mert hozzányúlni, de nem lehetett segiteni. A gyerekek unatkoztak, rosszalkodtak. Akkor ötlött az eszébe, hogy mesélni kezd nekik. Odahívta a gyerekeket maga köré, aztán jó hangosan mondta nekik, gondolva, hogy akkor jobban megértik. Két szomszéd gyerek is közelebb jött és közben szines ceruzával képeket színeztek. Nagyot fohászkodott, aztán elkezdte, úgy, mint valamikor neki meséltek, meg ahogyan Karinak mesélt. — Hát egyszer volt, hol nem volt, volt a világon is túl egy szépséges aranyhaju tündérlány, akit úgy hívtak Tündér Ilona. . . Lassan, mondta ki a szavakat és a gyerekek figyeltek a szájára. Aztán, amikor a sárkány üldözni kezdte, a táltos lovon, Tündér Ilonával menekülő deli leventét, a másik két gyerek is abbahagyta a színezést és közelebb húzódott a nagymamához. Szépen mondta a mesét és a közbeszóló verseket el is dúdolta nekik. — ... Aranykertben aranyfa Arany alma van rajta... A gyerekek lélekzetvisszafojtva figyelték és hallgatták. Este elmondták. — A nagymama mesélt, nem értettük a mesét, de nagyon szép volt és szerettük. .. Nem akarták megmondani nagymamának, hogy el ne vegyék a kedvét. Másnap megint megkérdezte a gyerekeket, hogy meséljen-e nekik, pedig már jó volt a televízió, mégis köré ültek a gyerekek és hallgatták. Ez volt a legnagyobb szórakozása, mert napközben senkivel beszélni nem tudott. A postás is, meg a gáz leolvasó is, csak köszönt és már ő is mondta nekik: Halló és mosolygott. Hústvétra sok ajándékot kapott és mekönnyezte, amikor a szomszéd gyerekek, akiknek mesélni szokott, kis szines dobozokat hoztak és az volt ráírva: To Hungarian Nagmama. .. Közben jöttek a levelek hazulról. Az egyik leander elszáradt, akárhogy is vigyázott rá, de a muskátlik nagyon szépek, kétszer is megstufferozta Borosné, szomszédok is mindig kérdezik, mikor jön vissza. Aztán eljött az idő. Kari, meg Klári marasztalta. — Maradjon itt mama, hagyja azt a nyugdijat, meg azt a lakást és bútort, de ő csak csomagolt és készítette a holmiját, amit majd visz, ajándékokat és mindent, amit itt eldobtak, összeszedett. Már megvolt a repülőjegy és másnap indult volna vissza. A gyerekek meglátták felöltözve, odamentek hozzá. Soha nem hízelegtek eddig neki, most egyszerre körülvették. Aztán a szomszéd gyerekek is, Megfogták a kezét, húzták róla a kabátot. — Stay . . . stay . . . Nem értette a gyerekeket és egyre kérdezte, hogy mit mondanak. Cibálták a kabátját. Az egyik lány sirni kezdett, aztán nagy nehezen kicsordult belőle. — Nádymáma méshe. . . Egyszerre megértette és elfutotta a szemét a könny. A többi gyerek most már hirtelen átvette és kórusban ismételni kezdte. — Nádjmáma méshe, more méshe... Átölelte a gyerekeket és együtt sírtak. Este a szobájában levelet irt Boros nénak. . .. Úgy határoztam, hogy maradok. Itt nagyobb szükség van rám. A gyerekek unszolnak, hogy meséljek nekik, az köll a gyereknek mese, hát persze, hogy mesélek nekik... Már várták a gyerekek. Odaült közéjük, hoztak kis széket a lába alá, kínálták pattogatott kukoricával és unszolták a mesére. Boldogan mosolygott. — Aztán értitek ti, amit mondok? A gyerekek nevettek. — No, but we like it... FRATERNITY
