The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
May, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 15 A felvidéki magyarság védelmében A második világháborút követő felvidéki magyarüldözés (“kassai kormányprogram”), majd pedig az 1968-as szovjet inváziót követő megújult elnyomás egyaránt mély nyomot hagyott a felvidéki magyar nemzetiség lelki világán és struktúráján. Ezekhez a megpróbáltatásokhoz hasonlóan, a felvidéki magyarok az elmúlt években újabb, hátrányos megkülönböztetésben részesültek olyannyira, hogy a legalább háromnegyed milliós magyar népcsoport (a jelenlegi CSSR legnagyobb nemzetisége) vezetői kiállásra kényszerültek. így alakult meg 1979 elején a ma már — hírverésünk nyomán is — nemzetközileg ismert “A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MAGYAR NEMZETISÉGÉNEK JOGAIT VÉDŐ BIZOTTSÁG”, hogy felemelje szavát az egyre gyakrabban megnyilvánuló jogtalanságok ellen. A JOGVÉDŐ BIZOTTSÁG megalakulása óta három ízben lépett jogorvoslás igényével a csehszlovákiai, illetve a nemzetközi nyilvánosság elé. Első, nagyjelentőségű lépése az 1979 májusában kelt emlékirat (memorandum), amelyet a cseh és szlovák állam- és pártvezetőséghez intéztek. A rideg tényeken alapuló beadvány pontról-pontra ismertette a felvidéki magyar nemzetiség elleni megkülönböztetésekből eredő, és magának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának értelmében is jogorvoslást igénylő panaszokat. Tételesen sorolja fel a közoktatás, közművelődés, a politikai és gazdasági élet terén tapasztalt sérelmeket. Feltárja, hogy a fennálló állapot mily módon és milyen mértékben ellenkezik az ország alkotmányával. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA a helsinki egyezmény madridi konferenciájára összeülő szignatárius kormánydelegációkhoz intézett memorandumához — dokumentációként, politológus angol fordításban — csatolta a fenti emlékiratot. A JOGVÉDŐ BIZOTTSÁG második, 1979 novemberi fontos lépése a “Charta 77” néven ismert, Cseh Polgárjogi Mozgalom tagjai számára szerkesztett, történelmi tényekre alapozott, a nemzetiségi sérelmeket és a jelenlegi helyzetet feltáró ismertetés volt. Feljegyzést érdemel, hogy a csonkahazai szellemi élet számos kiválósága a “Charta 77”-et példamutatóan, bátran támogató emlékiratáért, amelyet mind a csehszlovák, mind a magyarországi állam- és pártvezetőséghez eljuttatott — kitérve abban a szlovákiai magyar nemzetiség sérelmeire is — Budapesten megróvásban, egyesek súlyos megtorlásban részesültek. A JOGVÉDŐ BIZOTTSÁG harmadik, 1980 februárjában keltezett, nemzetközi jogi szempontból különösen jelentős memoranduma nagyjából az 1979 májusi emlékirat megállapításait tartalmazza, azzal a fontos különbséggel, hogy ezúttal a felvidéki magyarság elleni megkülönböztetés (diszkrimináció) és hátrányos intézkedés nemzetközi jogsértését tárja fel. A jelentés kimutatja, hogy a jelenlegi csehszlovák hatóságok “nemzetiségi politikája” öt, érvényben lévő (és a CSSR által is parafáit) nemzetközi szerződést sért. A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MAGYAR NEMZETISÉGÉNEK JOGAIT VÉDŐ BIZOTTSÁG tevékenységét a CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA teljes mértékben támogatja. Minden memorandumát, beadványát angol fordításban juttatja el az illetékesekhez, beleértve az emberi és kisebbségi jogokat védő nemzetközi szervezeteket, intézményeket is. Közel három évtizedes munkásságához híven, ezzel a tevékenységével mozdítja elő, hogy a nemzetközi közvélemény tájékozva legyen a felvidéki magyar nemzetiség sorsáról, szomorú helyzetéről. (A CSMNB tájékoztató szolgálata)
