The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
September, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 kai magyarságot egy családba hozza. Kijelentették, hogy addig míg a Nyolcadik Törzs lapot nem olvasták nem sokat tudtak rriagyarságukról, úgy Magyarország és az Amerikában lévő magyar származásúak tetteikről, amire mindnyájan büszkék lehettünk. Magassan hordhattjuk fejünket, mint amerikai magyarok, mert végre elismerést kaptunk mindazért amit elődeink tettek Amerika függetlenségéért és Amerika felépítéséért. A jelenlevők avval fordulnak minden magyar származásúakhoz, úgy az Egyesült Államokban, mint Kanadában, hogy csatlakozanak a Nyolcádik Törzs mellé , hogy végre legyen egy olyan test, amely úgy Amerikában, mint máshol született magyar származásúakat egy családba hozza össze. A Hungarian Eighth Tribe Foundation tisztviselői: Dr. Wass Albert elnök; Chomós Sándor ügyvezető elnök; Dr. Bodi Tibor titkár. Alelnökök: Szürcsik József, országos szervező; California; Könnyű László, Missouri; Ambrose Lajos, Illinois; Koroknay Sándor, Michigan; Dr. Molnár Gyula, Indiana; Bártfay Arthui, Ohio; Pintye Lajos, New Jersey. Igazgatói Bizottság: Ft. Ábrahám Dezső püspök, Michigan; Dr. Szentmiklóssy Éles Géza, Ohio; Flórián Tibor, Connecticut; Dr. Szegő György, Virginia; Vigh Zsolt, New Jersey; Ft. ifj. Luddy Ferenc, Pennsylvania; Col. Michael Kováts de Fabriczy Historical Society. Bővebb felvilágosításért írhatunk: Hungarian Eighth Tribe Foundation; P. 0. Box 637, Ligonier, Pennsylvania 15658. Berecz A. Lajos: HARANGSZÓ Úgy érzem gyakorta, hogy életútom nyugalmipontjához értem, Néha meg tűnődöm, hogy mily változást hoz még hátralévő éltem. Vándoréletemben sok mindent láttam, tanultam, Változatossága miatt, magam soh’-sem untam. A természet csodáiban, életszükségemben nincs hiányérzetem, Családi boldogság és öröm szépíti életem, De szülőhazámat még ma Í6 Otthonnak nevezem. A pénzimádat <s ami velejár) nem tudom megszokni, A tisztánlátást, józanságot e hon nélkülözi. Istentelen balgaságba belezavarodtak, Mérlegelni dolgokat már sehogyan sem tudnak, Lélekrontók örömére, vesztükbe rohannak. Most látom én is egész eltévedek, Nem arról beszélek, mit nagyon szeretek; Kicsi városunkban a harangszót szeretem végtelenül, Mert hangja, Szülőfalum harangjával azonosan csendül. Olykor, ha órátüt megállók egypercre, — nem tudom, hol vagyok . . . A Homokbányán? Szomszédunk udvarán? A Dunához vezető kisösvény derekán? Vagy épp bogarászok a Feketebarán, Vagy a Gödrös-utca két aprócska taván? Suhajda Palival csicsákázunk nagyban S lessük, hogy mi zajlik saktér udvarában? Vagy a Kálvária-dombon játszom Szent Jánoskenyérrel, S Édesanyám síró-füzét látom, Kápolna tövében. Vadot hajtok Treff kutyánkkal a csodavadásznak; jó Édesapámnak, Lovat legeltetek Cirokhát-dűlőben, Buzdor bácsi szamarán ülök-e birkalegelőben, Messze-messze, Világot nézőbe, paripalovakon? Mint mondám: toronyóránk ütésének hallatára hirtelen megállók, számolok, tűnődöm, hol is vagyok mostan? Képzeletem rendszerint gyrmekkori élményeket, helyzeteket idéz világosan . . . Petőfiből idézve: “Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet." A gyermekkor a hajlottkor hű velejárója, Azért vagyunk unokáink megértő pajtása. Déli-harangszókor fövegem leveszem, Magyar tisztességgel meghajtom a fejem S imasóhajokkal tellik meg a lelkem . . . RENDELJE MEG A KOVÁTS MIHÁLY EMLÉK ALBUMOT! — Bővebb felvilágosítás a 15-k oldalon
