The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
January, 1982 THE EIGHTH TRIBE Page Fifteen PÁRTFOGOLJUK A “NYOLCADIK TÖRZSET”! Hová tűnt el 14 magyar törzs? A 21 törzsből hét telepedett le a Kárpáti Medencébe, 14 törzs valahol keleten maradt. Elpusztultak, vagy pedig valahol élnek átvészelve a történelem viharait? Ha élnek milyen néven nevezik magukat, hisz a “magyar’’ elnevezés ismeretlen a számukra. A “magyar” eredetileg csak egy törzsnek a neve, melynek a feje a honfoglalás idején Árpád volt. Amikor a vérszerződés megtörtént a különböző törzsk között, a legerősebb törzs fejét, Árpádot, pajzsra emelve fejedelemmé választották és az új nemzetet a vezető törzsből magyarnak nevezték el. Az újabb történeti viharoknak a sodrában egy “új magyar törzs” született. Nincs saját hazája, szétszóródva él az öt világrész nagy területén. Ez új törzshöz tartoznak mindazok, akik bármely oknál fogva leszakadtak a nemzet testéről, de hordozzák magukban az örökséget, a magyar származásukat. Ez a hatalmas törzs, a szétszóródott magyarság, melynek a neve a “nyolcadik törzs”. “Nyolcadik Törzs” a neve annak a folyóiratnak is, amely a szétszóródott magyarságot keresi, hogy segítse önmagát jobban megismerni. Új, friss hang ez a már újhazában gyökeret vert, de örökségét, magyar hátterét csak hiányosan ismerő, a magyar nyelvben nem eléggé, vagy egyáltalán nem járatos magyar származású amerikaiak részére. Nagy segítség ez magyar szülők, és nagy szülők részére, akik önmagukból szeretnének valamit örökül hagyni gyermekeiknek és unokáiknak, akkor is, ha azok már nyelvüket nem értik. Nagy értéke az új folyóiratnak az, hogy népi hagyományainkon keresztül közvetlenebbé, érthetőbbé teszi számunkra a magyarságunkat. Új történelmi korba léptünk, amelyben a kelettől elszigetelt évszázados nyugati kultúra összetörik, hogy egyetemesebbé váljon. S ebben az egyetemessé váló új kultúrában a mi magyar múltunknak még fontos szerepe lehet. A jappán professzor, aki nem régen hunyt el, s aki Budapesten való tartózkodás idején megtanult magyarul és a magyar irodalomnak hangot adott Jappánban fordításai által, azt az üzenetet küldte a magyaroknak, hogy ne panaszkodjunk arról, hogy egyedül vagyunk, mert a mai Oroszország területe tele van magyar fajú népekkel. Nem magyar “találmány” az az állítás, hogy a magyarság, mely elvesztette öntudatos kapcsolatát ősi kultúrájával, a ma ismert legidősebb kultúrának a letéteményese. Az egyik olasz professzor azt ajánlotta tanítványainak, ha valaki komolyan akar foglalkozni a szumír nyelvvel és kultúrával, először tanuljon meg magyarul. Mint maga a magyar nyelv, úgy egész múltunk bizonyos mértékben még sok megfejtetlen titkot és érdekességet rejteket. Valahogy a magyar puli ábrázolja a “megfejtetlen magyarságot”, nem tudják eredetét, rokonságát. De ez nem azt jelenti, hogy valóban nincsennek rokonaink. A 14 törzs, mely nem vándorúit velünk nyugatra nem veszthetett el teljesen nyomtalanul. Ha helyes a japán professzor állítása, hogy Oroszország területe ma is tele van magyar falyú népekkel, akkor még van remény arra, hogy eljön egy olyan kedvező nemzetközi helyzet, amikor megtalálhatjuk a kapcsolatot a 14 magyar törzs leszármazottjaival. Talán abban a pulinak is lesz valami része. Ahol a pulinak élnek rokonai, bizonyára, a gazdáik magyar falyú népek családjába tartoznak. A “Nyolcadik Törzs” az ismertebb és kevésbé ismert magyar örökséget, hagyományt kívánja közismertté, vagy közismertebbé tenni elsősorban azok között az amerikai magyarok között, akik jól lehet nem a magyar sorsközösség áldott-vagy-áldatlan méhében születtek, de akik keresik önazonosságukat: honnan vettem származásomat, milyen szellemi, erkölcsi, kulturális örökségnek vagyok letéteményese? Mi az az emberi érték hennünk, amit az egész emberiség közkincsévé lehet tenni, s amit senki más nem tehet meg, csak az, aki hajlandó megismerni önmagát, s keresni a kulcsot ehhez az ismerethez? Ahhoz hogy a “Nyolcadik Törzs” rendszeresen megjelenhessen előfizetőkre van szükség. Ne várjunk előfizetéseinkkel addig, amíg késő lesz, s a “Nyolcadik Törzs” eltűnik az “ej rá érünk, arra még” magyar nem törödömség útvesztőjében. Göndöcz Kálmán Lelkipásztor, Calgary, Canada &züUttutafu%mia VÁCI MIHÄLY Anyám! — Velem három napig vajúdtál. Te már akkor érezted a kínok hurokjait — mikből nem szabadul már testem, míg görcsük közt meg nem futok. Te már akkor előre sokat tudtál arról, ami majd engem a sírok fölé görnyeszt korán. O miért hagytál térded közt elsőt sikoltani ott! Anyám, ha rólam mostan mindent tudnál, szipogva emlegetnéd azt az éjt, melyben a létről, mely neked is úgy fájt, elfeledkeztél, s a halk gyönyörért, hagytad: az édes gyengeségbe bukjál, és megfogand nekem a szenvedést.
