The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

July, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 PADÁNYI VIKTOR: VÉRBULCSU — folytatás — Ez a haderő együttesen úgy 30—35 főt tehetett ki, mikor 945 tavaszán mintegy 120,000 lóval elin­dul. (A magyarok szokás szerint átlag 4—6—8, sőt esetleg 10 lóval indultak fejenkint, részben azért hogy a lelovagolt lovakat gyakran válthassák, rész­ben meg, hogy legyen mire csomagolni a zsákmányt. Málhájuk alig volt, tartalékélelmük, egy zsákocska húspor meg egy zsákocska köles, a nyeregre volt csatolva). A sereg a szövetséges bajor és sváb tartományi­kon harc nélkül átvonulva előbb végigdúlta a há­rom frank tartományt a Rajna inenső oldalán, ame­lyek Ottó koronatartományai voltak. A frank erők megsemmisítése után átkelt a Rajnán és Lotharin­­giában megsemmisítette Brúnó lotharingiai hadere­jét, mely után a most már visszatért Vörös Konrád Wormsban ünnepélyesen és gazdag ajándékokkal fogadta őket. Néhány napi pihenés után Brúnó má­sik tartományába, Köln, és Maastricht vidékére vonultak, ahová melesleg maga Vörös Konrád her­ceg kalauzolta őket. A tartomány katonai erejének megsemmisítése és a tartomány végigpusztítása után Brabantba törtek a mai Belgiumban, majd Lobbesen áthaladva Camhrayt ostromolták meg. A várost el is foglalják, de a könnyű lovasság a fellegvárat nem tudja bevenni, sőt, a várőrség egy kirohanása al­kalmával Bulcsu öccse is elesik. Bulcsu megtorlása tüzes nyilakkal fel akarja égetni a várost de a ma­gisztrátus könyörgésére ettől a tervtől mégis eláll. Cambray alól délkeleti irányban Észak-Franciaor­szágon vonultak át — Laon-Rheims-Chalons vona­lán — és Ottó másik tartományára, Burgundiára törnek, amelyet szintén teljesen végigpusztítanak. Burgudiából a Riviérán át Itáliába vonulnak és délről, tehát hátulról támadják meg Henrik új tartományát, Friult. Elfoglalják Veronát és — kö­rülbelül 500 évvel Attila ismert hadjárata után — Aquileját. Friaulban megsemmisítenek minden kato­nai műtárgyat, végigpusztítják az egész tartományt, s onnan vonulnak 954 szeptemberében második felé­ben, — 1,000 esztendővel ezelőtt — haza. A hadjárat körülbelül hét hónapig tartott, s a sereg megtett — a kisebb kitérőket nem is számítva — mintegy 5,000 kilométert. A vállalkozás hadászati, valamint részletes har­cászati leírása és bírálata jelen tanulmánynak nem feladata. A hadjáratra csupán vezetési, mozgatási (menet) és ellátási szempontból akarom felhívni katonai szakembereink figyelmét. Hét hónap kö­rülbelül 250 éjszakát 500 étkezést, 500 etetést és itatást jelent 120,000 ló számára, öt nagy folyó­átkelést csináltak végig (Enns, Rajna, Rhone és két­szer a Pó), a kisebbekről ne is beszélve. A kisebb­­nagyobb ütközetek száma számtalan. Hannibal útja Spanyolországból Itáliába rö­­videbb volt, s a seregének létszáma kisebb, arról nem is beszélve, hogy a felvonulás és a visszatérés között Itáliában áttelelt. Bulcsu hadjáratának hatása egyszerűen meg­megrendítő volt. Az európai közvélemény kétségbe volt esvé, a templomokban mindenfelé szentimád­­sággokban könyörögtek a szorongó litániákon: “De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” — A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket. Azonban a lázadó német hercegek vállalkozására a hadjárat hatása éppen ellenkező volt, mint amit vártak és reméltek tőle. A tartományok kifosztott és meggyötört lakosságának hangulata a hercegek ellen fordult, s ez lett Ottó császár szerencséje. A tulajdon népük felbábarodása követkesztében ve­szélyes helyzetbe került hercegek kénytelénék visz­­szatérni Ottó hűségére. Ludolf herceg mezítláb és sírva járul apja elé, aki megbocsát neki, de a sváb hercegséget elveszi tőle. Vörös Konrád szintén siet visszatérni apósa hűségére, s némi büntetéssel ő is megússza a vállalkozást. Csak bajor földön áll a harc a tél folyamán, de a köznép magatartása követ­keztében a lázadók itt is rohamosan tért vesztenek. Végül már csak Regensburg áll és tartja magát két* ségbeesetten védekezve a következő 955. év márci­usáig. Ottó és Henrik azonban azonnal véres meg­torlásba kezd. Hermannt kivégezteti, Harolt érseket megvakíttatja, a bajor grófok egész sorát felakasz­tatják, Arnulf maga Regensburg védelmében elesik. Aki teheti, menekül. S aki menekülhet, Magyar­­országra menekül. A menekültek újabb magyar intervenciót sür­getnek kétségbeesetten, különösen, hogy Regensburg is elesett, mert Henrik uralma a győzelem után még elviselhetetlenebb. Ha valóban fűződik magyar érdek az Ottó-Hen­­rik-féle erőgóc megsemmisítéséhez, mint ahogy fű­ződik, erre az intervencióra sürgősen szükség is volna, s ezzel Bulcsu tökéletesen tisztában is van. A helyzet azonban nagyon nehéz, még pedig két okból is. Az egyik az, hogy most már nem lehet segítségre számítani Németországban magában, mint tavaly — bár a bajor emigránsok erősen bizonygatják, hogy ha a támadás megindul, a bajorok a magyarok ol­

Next

/
Thumbnails
Contents