The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
July, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 PADÁNYI VIKTOR: VÉRBULCSU — folytatás — Ez a haderő együttesen úgy 30—35 főt tehetett ki, mikor 945 tavaszán mintegy 120,000 lóval elindul. (A magyarok szokás szerint átlag 4—6—8, sőt esetleg 10 lóval indultak fejenkint, részben azért hogy a lelovagolt lovakat gyakran válthassák, részben meg, hogy legyen mire csomagolni a zsákmányt. Málhájuk alig volt, tartalékélelmük, egy zsákocska húspor meg egy zsákocska köles, a nyeregre volt csatolva). A sereg a szövetséges bajor és sváb tartományikon harc nélkül átvonulva előbb végigdúlta a három frank tartományt a Rajna inenső oldalán, amelyek Ottó koronatartományai voltak. A frank erők megsemmisítése után átkelt a Rajnán és Lotharingiában megsemmisítette Brúnó lotharingiai haderejét, mely után a most már visszatért Vörös Konrád Wormsban ünnepélyesen és gazdag ajándékokkal fogadta őket. Néhány napi pihenés után Brúnó másik tartományába, Köln, és Maastricht vidékére vonultak, ahová melesleg maga Vörös Konrád herceg kalauzolta őket. A tartomány katonai erejének megsemmisítése és a tartomány végigpusztítása után Brabantba törtek a mai Belgiumban, majd Lobbesen áthaladva Camhrayt ostromolták meg. A várost el is foglalják, de a könnyű lovasság a fellegvárat nem tudja bevenni, sőt, a várőrség egy kirohanása alkalmával Bulcsu öccse is elesik. Bulcsu megtorlása tüzes nyilakkal fel akarja égetni a várost de a magisztrátus könyörgésére ettől a tervtől mégis eláll. Cambray alól délkeleti irányban Észak-Franciaországon vonultak át — Laon-Rheims-Chalons vonalán — és Ottó másik tartományára, Burgundiára törnek, amelyet szintén teljesen végigpusztítanak. Burgudiából a Riviérán át Itáliába vonulnak és délről, tehát hátulról támadják meg Henrik új tartományát, Friult. Elfoglalják Veronát és — körülbelül 500 évvel Attila ismert hadjárata után — Aquileját. Friaulban megsemmisítenek minden katonai műtárgyat, végigpusztítják az egész tartományt, s onnan vonulnak 954 szeptemberében második felében, — 1,000 esztendővel ezelőtt — haza. A hadjárat körülbelül hét hónapig tartott, s a sereg megtett — a kisebb kitérőket nem is számítva — mintegy 5,000 kilométert. A vállalkozás hadászati, valamint részletes harcászati leírása és bírálata jelen tanulmánynak nem feladata. A hadjáratra csupán vezetési, mozgatási (menet) és ellátási szempontból akarom felhívni katonai szakembereink figyelmét. Hét hónap körülbelül 250 éjszakát 500 étkezést, 500 etetést és itatást jelent 120,000 ló számára, öt nagy folyóátkelést csináltak végig (Enns, Rajna, Rhone és kétszer a Pó), a kisebbekről ne is beszélve. A kisebbnagyobb ütközetek száma számtalan. Hannibal útja Spanyolországból Itáliába rövidebb volt, s a seregének létszáma kisebb, arról nem is beszélve, hogy a felvonulás és a visszatérés között Itáliában áttelelt. Bulcsu hadjáratának hatása egyszerűen megmegrendítő volt. Az európai közvélemény kétségbe volt esvé, a templomokban mindenfelé szentimádsággokban könyörögtek a szorongó litániákon: “De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” — A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket. Azonban a lázadó német hercegek vállalkozására a hadjárat hatása éppen ellenkező volt, mint amit vártak és reméltek tőle. A tartományok kifosztott és meggyötört lakosságának hangulata a hercegek ellen fordult, s ez lett Ottó császár szerencséje. A tulajdon népük felbábarodása követkesztében veszélyes helyzetbe került hercegek kénytelénék viszszatérni Ottó hűségére. Ludolf herceg mezítláb és sírva járul apja elé, aki megbocsát neki, de a sváb hercegséget elveszi tőle. Vörös Konrád szintén siet visszatérni apósa hűségére, s némi büntetéssel ő is megússza a vállalkozást. Csak bajor földön áll a harc a tél folyamán, de a köznép magatartása következtében a lázadók itt is rohamosan tért vesztenek. Végül már csak Regensburg áll és tartja magát két* ségbeesetten védekezve a következő 955. év márciusáig. Ottó és Henrik azonban azonnal véres megtorlásba kezd. Hermannt kivégezteti, Harolt érseket megvakíttatja, a bajor grófok egész sorát felakasztatják, Arnulf maga Regensburg védelmében elesik. Aki teheti, menekül. S aki menekülhet, Magyarországra menekül. A menekültek újabb magyar intervenciót sürgetnek kétségbeesetten, különösen, hogy Regensburg is elesett, mert Henrik uralma a győzelem után még elviselhetetlenebb. Ha valóban fűződik magyar érdek az Ottó-Henrik-féle erőgóc megsemmisítéséhez, mint ahogy fűződik, erre az intervencióra sürgősen szükség is volna, s ezzel Bulcsu tökéletesen tisztában is van. A helyzet azonban nagyon nehéz, még pedig két okból is. Az egyik az, hogy most már nem lehet segítségre számítani Németországban magában, mint tavaly — bár a bajor emigránsok erősen bizonygatják, hogy ha a támadás megindul, a bajorok a magyarok ol
