The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
June, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 TÚL A TIZENKETTEDIK ÓRÁN Az Amerikai Magyar Szövetség Nyilatkozata a magyarországi népesedési katasztrófa ügyében 26 Don kanyar és 160 Mohács Az elmúlt évben Magyarország népességének fogyása megkezdődött, miután már 1980-ban is csak 3,300 volt a növekedés, szemben a volt kisantant államok együttes 550,000-es szaporodásával. Ez tragikus mérföldkövet jelez azon az úton, melyen az 1956-os abortuszrendelet indította el népünket. Huszonöt év távlatára visszanézve ez az út a nemzetpusztulás útja, melyet eddig több mint négymillió magyar magzat kioltott élete jelez. Számokban érzékeltetve ez 26 Don kanyart és 160 Mohácsot jelent s potenciálisan nemzeti történelmünk legnagyobb katasztrófáját, beleértve a tatárjárást és törökdúlást is. Az ország lakosságának fogyása csak a következő évtizedekben bontakozik ki igazán. A jelenlegi 10,761,000-ről az előreszámítások szerint a népesség az ezredfordulóig 400,000-el csökken, de 10 millió alá is süllyedhet. Ugyanakkor Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia együttes szaporodását 11.5 millióra becsülik, tehát többre, mint a Csonkaország egész lakossága. A lepergett századok folyamán már többször indult fogyásnak a magyar. A tatárjárás, a Nagy Lajos idején nemzetünkre zúdult fékét halál, a törökdúlás mindmegannyi népesedési katasztrófát eredményeztek. E katasztrófák közös jellemzője, hogy mindegyiket külső erőszak vagy járvány okozta. Az is közös vonás volt, hogy mindegyikből a magyar anyák termékenysége segitette a nemzet felemelkedését. Ami azonban negyedszázad óta megy végbe Magyarországon, arra nincsen példa történelmünkben. Azért, mert most történik először, hogy népünk fogyását nem külső erőszak, hanem a magyar anyák termékenységének hanyatlása okozza. Ez beláthatatlan veszélyeket rejt magában a nemzet jövőjére. A veszélyt elhallgatták ... A magyarországi kormányzat nem állíthatja, hogy a népesedési katasztrófa váratlanul érte népünket, hiszen 1964 óta már a külföldi magyarság is, követve az otthoni írókat, állandóan húzta a vészharangot. A veszélyt azonban a kormányzat elbagatellizálta vagy elhallgatta. Nem emlékszünk arra, hogy az utóbbi évtizedben akár csak egy magasállású párt- vagy kormánytag foglalkozott volna érdemben e kérdéssel annak kendőzetlen valóságában a nyilvánosság előtt. Ez tabutémának számit odahaza, csakúgy mint bárminemű számbeli összehasonlítás és elemzés a magyar és a szomszéd népek szaporodása között. Az abortuszt pedig, mint a női emancipáció diadalát népszerűsítették • sajnos sikerrel - elfeled tetve az 1953 február 8-án hozott minisztertanácsi határozatot, mely megállapította, hogy az „abortusz súlyosan veszélyezteti az anyák és az egész nép egészségét, rombolóan hat az erkölcsökre és családi életre.” Gyermekellenes lelkiség Míg az abortuszt - „a nőket nem lehet szülésre kényszeriteni” hangzatos jelszóval népszerűsítik, elfeledtetik azt is, hogy 25 év óta Magyarországon a nem szülni kényszere érvényesül a lakásnyomor, a családi pótlék elégtelensége s nem utolsósorban a kialakult gyermekellenes lelkiség miatt. A többgyermekes anyákat még a rádióban és TV-ben is gúny tárgyává teszik nem egyszer. Mindezekért elsősorban a kormányzat a felelős. Felelős az abortuszok miatt meddővé vált nők ezreiért és a riasztó egészségügyi következményekért, melyekről tanulmányok százait írták meg otthoni szakemberek. Maga a Népszabadság 1979 febr. 28,-i száma ismerte be, hogy az újszülöttek jelentős hányada éretlenül, kis súllyal, viszonylag gyakran veleszületett fejlődési rendellenességgel jön a világra. Románia példája Odahaza még azt sem ismerik el a kormánytényezők, hogy az abortuszrendszer károsan befolyásolja a népszaporodást. Románia példája bizonyítja legvilágosabban, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Azután, hogy Ceausescu 1966-ban egy tollvonással beszüntette az abortuszokat és fogamzásgátló szerek használatát, a román népszaporodás egy év múlva csaknem megkettőződött. Pedig a gazdasági és lakás-viszonyok sokkal kedvezőtlenebbek Romániában mint Magyarországon. A magyarországi kormányzat, ha lenne bátorsága vagy igazán törődne a magyar nemzet jövőjével, egy csapásra megállíthatná a nemzet pusztulását, ha elzárná azt a csapot, melyen keresztül a magyar nép vére már negyedszázada folyik. Ilyen bátor intézkedésre sajnos nem látszik semmi hajlandóság a kormányzat részéről - sőt. A Párt kezdeményezésére 1981 június 1.-én tartott népesedési konferencián a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Statisztikai Hivatal rendezésében ez utóbbi helyettes elnöke kijelentette, hogy „sem az abortuszok korlátozásával, sem bármilyen más adminisztratív intézkedéssel nem akarunk (nem is tudnánk) eredményes népesedési politikát folytatni.” / Ceausescu úgylátszik tud. / Gátszakadás a vita frontján Míg Uyen és hasonló megnyilatkozásokat megdöbbenéssel jegyzünk fel, nem kerülte el figyelmünket, hogy odahaza a népesedési katasztrófa miatti aggodalom végül is gátszakadást eredményezett a vita frontján. Olyan helyzet van kialakulóban, melyben a kormányzatnak végül is tennie kell valamit. A vitában elhangzott javaslatok a gyermeknevelési adó bevezetését gyermektelenek részére, a lakásépítések sürgős fokozását, a nemzeti öntudat erősítését, a főhivatású anyaság elismerését és a lakosságnak a falvakba történő visszavándoroltatását ajánlják. Több tiszteletet követelnek az anyaságnak és a többgyermekes anyáknak. Magatartásunkat revízió alá vesszük Az elmúlt években az amerikai magyarság, népünk érdekeit tartva szem előtt, nem igyekezett akadályt támasztani e hitelek, valamint az elé, hogy Magyarország megkapja az Egyesült Államoktól a legnagyobb vámkedvezményt. Magatartásunkat azonban revízió alá vesszük, amennyiben a magyarországi kormányzat nem tesz határozott intézkedéseket a népesedési helyzet sürgős javítására, beleértve az abortuszrendelet megszigorítását is. Elsősorban az USA Kongresszus tagjait fogjuk felvilágosítani a magyar helyzet mindeddig sötétben tartott oldaláról. Itt emlékeztetünk arra, hogy a Kongresszus többszáz tagja helyesli az USA-ban alakult „Right to Life” mozgalmat, mely az életért való jogot követeli a megnem született magzatok számára is. Főt. Dömötör Tibor, az Országos Igazgatóság elnöke Beke Imre. Országos alelnök Sisa István, a Magyarországi-ügyek Bizottsága elnöke
