The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
June, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 15 SIRCHICH LÁSZLÓ: Hagyományőrzés a Felvidéken Egy nemzetiségi társadalomnak olyan művekre, alkotásokra van szüksége, amelyekben a formai készséghez és a mesterségbeli tudáshoz méltó tartalom is társul. És a “történelmi terhelés" miatt nem is akármilyen hófokon. A felvidéki magyar irodalom szenvedélyesen keresi a választ azokra a kérdésekre, melyeket a szülőföld megváltozott történelmi és társadalmi valósága vet fel, erősen “szlovákiai magyar” centrikus tehát; ugyanakkor középeurópai, dunatáji összefüggésekben lát és gondolkodik. Erősen kötődik a nemzeti hagyományokhoz, kutatja, és gyűjti a faluközösségek néprajzi, népművészeti és folklórértékeit. Ezért fogadták mindenütt megérdemelt, hálás figyelemmel a pozsonyi IRODALMI SZEMLE néprajzi közleményeit. A Csallóköz, Mátyusföldje, Garammente, Ipolyvölgye, Zoborvidék, Medvesalja, Bodogköz ezeréves helytörténeti jellegzetességeivel, ősi hagyományaival foglalkoznak a sorozatos néprajzi karcolatok. A pozsonyi “HÉT", a CSEMADOK képes hetilapja, "TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM” c. sorozatában az egyre szaporodó honismereti körök, tájházak, falumúzeumok és szorgos egyéni gyűjtések Oókai Mária, Marcell Béla, Szanyi Mária) gazdag anyagát, a magyar tájegységek népi építőművészetét folyamatosan ismerteti. Áz “ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY”, a felvidéki magyar szerzők társadalomtudományi dolgozatait tartalmazó évkönyv, elsőként vállalkozik arra, hogy fórumot biztosítson a nemzetiségi önismeretet gazdagító tudományosságnak, a szülőföld valóságát vizsgáló történelmi, helytörténeti, művelődés- és gazdaságtörténeti, a felvidéki magyarság néprajzával, demográfiájával, szociológiájával foglalkozó tanulmányoknak. A hagyományőrzés-kutatás példája Nevizánszky Gábor “A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG RÉGÉSZETI HAGYATÉKÁNAK KUTATÁSA SZLOVÁKIÁBAN” című, új szempontokban, kutatási eredményekben is figyelemreméltó, alapos tanulmánya, amely a magyar múlt meghamisítását célzó, fokozódó szlovák törekvések nyomatékos cáfolata. Püspöki Nagy Péter, a Hont megyei Felsőszemeréd temploma hajójának oldalfalában fennmaradt későgótikus kőportálé ismeretlen írásrendszerű feliratának megfejtésével a magyar rovásírás eddig legrégibb emlékét fedezte fel. “Boldogfa" című tanulmánya, Boldogfa, Szene környéki község Árpád-kori történeti földrajzával és ősi társadalomtörténetével foglalkozik. Sorozatos helytörténeti kutatásai ("Püspöki mezőváros története”), széleskörű heraldikai munkássága szintén különös figyelmet, megbecsülést érdemelnek. Zalabai Zsigmond “CSALLÓKÖZTŐL A BODROGKÖZIG” című kötetében versek, novellák, regényrészietek, riportok vallanak a csallóközi, mátyusföldi, Komáromkörnyéki, garammenti, ipolyvölgyi, a gömöri, Kassa-kömyéki és bodrogközi szülőföldek, "nevelőföldek" arculatáról. Martin György/Takdcs András “MÁTYUSFÖLDI NÉPI TÁNCOK” - felvidéki viszonylatban úttörő munkája — közel két évtizedes kutatás és gyűjtés eredménye. Tardoskedd,' Kéménd és Martos népi tánchagyományait adják közre, de ellenőrző jellegű gyűjtéseket végeztek a tárgyalt községekkel szomszédos Bény, Kisgyarmat, Izsa és Hetény falvaiban is. A könyvet — határon innen és túl — nagy érdeklődéssel fogadták, s haszonnal forgathatják a felvidéki népi tánccsoportok (Ifjú Szivek, Szőttes, Kalász, Csalló, Palóc, stb.) tagjai is. A felvidéki terebélyes énekkari mozgalom élenjáró munkása, a galántai Kodálykórus alapító karnagya, Ág Tibor, “ÉDESANYÁM RÓZSAFÁJA "palóc népdalgyűjteménye hosszú évek kitartó, lelkes munkájának eredménye. Kása László pompás kötetében, a "ROZMARINGKOSZORU” ban, a szlovákiai magyar tájak népköltészetét, “bölcsődaltól a siratóig” minden fellelhető, népköltési műfaj legjavát gyűjtötte egybe. A “VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM" - Ág Tibor szerkesztésében — több, mint százötven felvidéki magyar balladaváltozatot közöl. Mórocz Károly/Ág Tibor “KODÁLY ZOLTÁN NYOMÁBAN” - folklór kivitelezésben is sok örömet szerző munkája - Kodály első, mátyusföldi népdalgyűjtő és az “Ethnográphiában” közölt terméséből kiindulva, a galántai Honismereti Kör lelkes, ifjú tagjainak szorgos közreműködésével, Mátyusföldje teljes, még fellelhető népdalkincsét nyújtja. A “szekeresgazda, vízimolnár és kézműves ősök kései utóda”, Kecskés László, "KOMÁROMI MESTERSÉGEK "című gazdag néprajztörténeti monográfiájában megörökítette a komáromi aranymosók, vízimolnárok, halászok, ötvösök, hajóácsok és szekeresgazdák céheinek történetét. A 45 után elűzött Szombathy Viktor — aki híven gömöri örökségéhez — most már felkeresheti feledhetetlen szülőföldjének tájait, “SZÁLL A REGE VÁRRÓL VARRA” című kötete a híres, felvidéki magyar múltat idéző várakról szóló regéket dolgozta fel. Szénássy Zoltán, komáromi tanár, előbb “KLAPKA GYÖRGY, A FORRADALOM KATONÁJA" című művével bizonyítja hűséges komáromi kötődését. Most “JÓKAI NYOMÁBAN” c. kötetében évtizedes munkával gyűjtötte össze a Jókai-irodalom eddigi eredményeit. Végigvezeti az olvasót Jókai Mór romantikus életútján, a komáromi Vármegye ház utcától a Kerepesi temetőig. Különös gondot fordít az író és szülővárosa bensőséges kapcsolatainak érzékeltetésére, valamint arra, hogy bemutassa az akkori Észak-Magyarország tájainak, mondáinak és várainak Jókaira gyakorolt hatását. Az évente rendezett kassai “Kazinczy Nyelvművelő Napokon", a felvidéki magyar nyelvművelők találkozóin, a nyelvhelyességi kérdések megvitatása, a nyelvművelés elveinek és feladatainak tisztázása, valamint a nyelvjáráskutatás szervezési és módszertani kérdéseinek megtárgyalása a tancél. Dr. Deme László “NYELVI ÉS NYELVHASZNÁLATI GONDJAINKRÓL” című tanulmányának hasznát nem csupán a nemzetiségi, hanem az egész magyar nyelvterület látja. Dr. Jakab István “NYELVÜNKRŐL — NYELVÜNKÉRT” hasznos kötetének írásait a mindennapi nemzetiségi nyelvhasználat igényei hívták életre. A komáromi Jókai Napok, az érsekújvári Czuczor Gergely Napok, a Szenei Molnár Albert, Kármán József, Tompa Mihály, Madách Imre, Mikszáth Kálmán emlékezések, a folyvást fejlődő felvidéki énekkari mozgalom sereglései a galántai Kodály Napokon, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának belföldi, többször díjazott külhoni fellépései, a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély, a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál, a Tavaszi Szél Vizet Áraszt Népdalverseny, a Csengő Énekszóval Gyermekkari Verseny, a Dunamenti Tavasz, a vers- és prózamondók versenye a sokat és súlyosan megpróbált felvidéki magyarság hagyományőrzésének szívetinditó bizonyságai. Villámfényszerű áttekintésünket felvidéki testvéreink idézésével zárjuk. “Mi még láttuk a népdalt élni! — mondanánk hát, ha nem tudnánk, hogy a népdal, mint mmden igazi költészet, sohasem halhat meg (...) mi még láttuk teljében azokat, akiknek élete beleépült a népdalba (...), mi még nem könyvből tanultuk a népdalt, a népi mitológiát .. ” A hagyományőrzés — megtartó erői VISSZA Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire, Én nem tudom, hogy ki után, Csak vágyom, vágyom ... Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után.
