The Eighth Tribe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
May, 1981 THE EIGHTH TRIBE Page 17 kezdtek kibontakozni úgy otthon, mint külföldön. 1907-ben nevezték ki a Zeneakadémia tanárává, és ebben az évben ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. A magyar népzene iránti érdeklődése is ebben az időben kezdődött, s a folklór-kutatás élete végéig foglalkoztatta. Fáradhatatlanul járta a legeldugottabb falvakat a magyar nemzeti értékek összegyűjtése végett. Csak 1904 és 1918 között 2721 magyar, 2600 szlovák, 2546 román dallamot gyűjtött össze. De gyűjtött észak-afrikai útján arab, s 1936-os törökországi útján török dallamokat is. A „Kiért és hogyan gyújtsunk népzenét” című írásábán kifejti, hogy a jó zenegyűjtőnek teljes nyelvi, koreográfiái, általános néprajzi és kifogástalan zenei felkészültséggel kell rendelkeznie. Tudományos munkásságát áthatotta a részletes megfigyelés, tudományos rendszeresség. A népzene tudományos feldolgozása szorosan összefonódott Bartók zeneszerzői munkásságával. A népdal, Bartók számára nem puszta nyersanyag, hanem alapvető gondolkodási forma. Témák, műfajok, zenei karakterek, ritmikus szerkezetek, zenei inspirációk kifogyhatatlan forrása. A népzene tanulmányozása vezette arra a felismerésre, hogy dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműveknek kell tekinteni, mint a nagyobb formák világában Bach vagy Mozart műveit. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat, páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésnek ... Bartók számára a zene a legbelsőbb emberi érzelmek kifejezési eszköze volt. Ném szórakoztatni akart, hanem felrázni. Mindig gondolkozásra kényszerít, hiszen őt is olyan problémák foglalkoztatták, mint az ember helye a természetben, a nagyvárosok romlottsága s a társadalom elembertelenedése. Felépíti utópikus világát a „Zene húros ütőhangszerre és cselesztára ” című művében, ahol mindenütt rend van, s a szépség, a tisztaság uralkodik, de amelyben érzi, hogy egyedül van — s az egész valótlan. A kórusművekben az emberiségbe vetett hitét ültette bele, s az emberi tisztaság megújhodását a természethez közel eső parasztságtól remélte. Utolsó műveiben a nagy népi körtáncok megjelenése az emberiség testvéri egységébe vetett hit erősödését, és az ember önmaga, bűnös indulatai, önpusztító tevékenysége feletti győzelem kiteljesülését jelképezi. Bartók jelentősége a mai ember számára felmérhetetlen. A tudományos alaposság, a művészi elhivatottság és felkészültség, az emberiség korproblémáira való végtelen érzékenység túlnő a zenei érték kategóriáján. Életműve a magyarság önmagára találásának csodálatos bizonyítéka. A magyarság a Kárpát-medencében — idegen népektől körülvéve — megőrizte ősi dallamait, kiállva a tatár- és törökdúlást; s a nyugat-európai nyomást. Bármelyik oldalról, bármennyire is kifosztották az országot, dallamaink tovább éltek, mert azokat a nép, szívében hordozta. Ez a nagyszerű népzenei örökség volt a termőtalaja Bartók Béla művészetének, s ezeket a dalokat vitte a világ elé, hogy azzal a magyarság megbecsülését vívja ki. Nemzete iránti hűsége, a magyar értékek felismerése ösztönzően kell hasson reánk, külföldön élő magyarokra is, nemzeti hagyományaink további ápolásában. Kovács Kálmán BARTÓK Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt — Úgy szeresd: magadat el ne vétsd. Nevében ha lucsog a dínom-dánom: már világgá ment egy fűszálon s vért izzad az óceán partjain. ítélkező, ki nem alszik, s nem altat, kimeríthetetlen kényes alkat, igézi a Tündért, a jövőt. Érte tücsökhangból magarát sűrít, a napraforgó spiráljain a napkoronáig felküzdi magát. Ó, hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme, nem csitul mégse, virrasztóm hív — Lüktet éjszakámban tündöklete — Aranyalmánk dérvert Árgilusa, te mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! Nagy László
