The Eighth Tribe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
October, 1981 THE EIGHTH TRIBE Pige 23 birodalom összeomlását követő zavaros idők folyamán érkeztek. Nem valami fergetes lovasrohammal, hanem apró és szakadozott, félénk és óvatos diaszpórákban, gyalog, s a morva rokonok kereteiben helyezkedtek el. A morvák viszont az akkoriban már banyatlani kezdő frank-római birodalom hűbéresei voltak, akik az előző század végén kísérelték meg a birodalmi keretek szétlőkését, — amint tudjuk, sikertelenül, mert az akkoriban érkező magyarok kardcsapásai alatt nemcsak a terv vérzett el, hanem annak képviselője, Szvatopluk is 893-ban, sőt a morva-gondolat másik protagonistája, II. Szvatopluk is 906-ban. A morva főség alól így kiszabadult csehek keretén belül a század első évtizedei során véres harcok folytak a vezető családok között, az Arnulf frankrómai császár halálával beállt német belső zavarok kedvező légkörében. E harcokból a Przemysl család került ki győztesen. Mikor Nagy Ottó rendteremtési akciója megindult, a néhány évtizeden át uratlan csehekre is sor kerül, akiket Ottó 950-ben végkép lever s a mainzi érsek joghatósága alá helyezve éppen e korban kezd meg keresztény hitre téríteni. A morva részek viszont már 906 óta magyar fennhatóság alatt állnak és fognak maradni még tovább is, egészen Szent Istvánig, 1002-ig. A mai Lengyelország területén körülbelől ugyanez a helyzet. A lengyel törzsek vezető családjainak belső marakodása a Piaszt családot dobja felszínre, akiknek uralma majd úgy egy évtizeddel később fog megkezdődni I. Micziszláwal, Krakó hercegével, ugyancsak a német-római császárság hűbéres keretében. Észak-keletre Kiev kezd erősödni Rurik normann vezér unokjának Wladimirnak uralkodása alatt és kezdi meg terjeszkedését a mai Dél-Oroszország irányába.A mai Románia területén a besenyők élnek, kiket hátulról máris egy újabb keletről jövő rokonnép szorongat, a kunok. A bolgárok, akiket a magyarok szoríttottak át hatvan évvel azelőtt az Alduna déli oldalára, vitéz és tehetséges fejedelmüknek, Árpád fiatal kortársának, Simeonnak halála után a gyengekezű és tehetségtelen utódok alatt hanyatlani kezdenek. Ez annál nagyobb hiba, mert a Balkán egykor oly erős, de közben nagyon elgyengült ura, Bizánc, az új, macedón dinasztia alatt hirtelen megint erősödni kezd — a bolgárok országát előbb befolyása alá vonja, majd a század közepe felé annektálja. — A Balkán belsejében szakadozottan, primitíven és szervezetlenül szerb diaszpórák élnek, akikből egy maroknyit, a Rásavidéki és a Bosznavölgyi diaszpórákat éppen ebben az időben szervez össze nehány évre az egyik kenéz, Császláv. Az egyetlen határozott politikai körvonalakkal rendelkező balkáni egység a horvátok bizánci keretben alakult királysága, amelyre azonban ebben az időben Bulcsu fenyegető árnyéka nehezedik. Felső Itáliában a longobard királyság éli utolsó évtizedeit egy négyszáz éves múlt után. Az Adriai tenger északi régióiban a Nagy Károly által délkeleti határbástyánl létesített Friault Nagy Ottó nemrégiben szervezte újjá. Az Ostmark, amelyet szintén Nagy Károly szervezett meg az avar birodalom megdöntése után 806-ban miután a magyar honfoglalás után tíz éven át a magyar csapatok felvonulási területe volt, a bajorok által kezdeményezett ennsburgi csatában 907. június 5-én, száz évi fennállás után végleg megszűnt és egy emberöltőre a magyarok fennhatósága alá került. Az új német-magyar határ a felső Enns folyó, az Ober-Enns, vagy ahogyan népmesék emlegetik, az Óperencia, amely túl már az idegen furcsa világa kezdődik. A Kárpátmedencét körülvevő gyűrű mögött két belsőleg gyenge nagyhatalom terül el, illetőleg, pontosabban szólva, két nagyhatalom halad néhány évtizedes belső gyengeség után a konszolidáció útján rohamosan előre. Az egyik az újraéledő Bizánc, a másik az utolsó frank császárnak, Gyermek Lajosnak halála után beálló belső bomlásból előbb a szász Madarász Henrik, majd 936-tól kezdve ennek fia, Nagy Ottó vedzetése alatt kiláboló és “nemet-római császárság” nevén újraéledő Németország. A magyarok kalandozásait és könnyű sikereit a század első évtizedeiben Árpád szövetségesének, Arnulf frank-római császárnak 900-ban megtörtént halála után a német tartományurak fegyelmezetlensége és az általuk előidézett anarchia tette lehetővé. Ebbe az anarchiába rontanak bele évről évre Arnulf császár halála óta a magyarok és ebben az anarchiában kerül magyar kézre az Ostmark egy fél évszázadra (amelyet mellesleg a magyarok nem népesítenek be hanem csak gyepűnek tartanak némi állandó őrséggel és gyakori razziákkal ellenőrizve azt). A magyar hadivállalkozások egy emberöltőn át, 933-ig egytől egyik győzelmesek és sikeresek, illetőleg csak egészen jelentéktelen esetekben sikertelenek. Ilyen eset 904-ben történik, mikor ebédrehívás örve alatt bajorok átcsalogatják Kusaly vezért és kíséretét 8 az étkezőasztal mellett rohanják meg és mészárolják le, valamint 913-ban mikor egy Burgundiából hazatérő fáradt sereget támad meg és semmisít meg Arnulf, a fiatal bajor herceg, aki az ennsburgi csatában, 907-ben elesett apját, Luitpold herceget akarja megbosszulni. — folytatódik —
