The Eighth Tribe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
Page 20 THE EIGHTH TRIBE October, 1981 FLÓRUN TIBOR: FÁJDALMAS SZÁMVETÉS Az utóbbi években, meghívásra, sokat utaztam Észak- és Dél-Amerikában, sőt Ausztráliában is, de egyre sűrűsödő levelezésem barátokkal, ismerőrökkcl és az ismeretlen olvasóval, még mélyebben összekapcsolt az emigráció minden tagjával. így nőtt évről évre, egyre jobban a tapasztalatom kinti életünk küzdelmeiről, eredményeiről, fájdalmairól, ritka örömeiről, de visszásságairól és mindazokról a hiányosságokról is, amelyek miatt szerkesztők, írók és újságírók, gyermekeikért aggódó szülők és cltévelyedett, helyes útra nem találó testvéreink hivatásukat és az emigráció egvetlen célját és mentségét: a magyarnak maradás szolgálatát és kötelességét, segítség nélkül nem teljesíthetik. Ha kezünkbe vesszük az évenként megjellenő katolikus és protestáns naptárakat, minden alkalommal meglepetéssel látjuk az emigráció nagy számához kevés, de mégis jelentékeny számú és minden égtájra jutó lelkészeink névsorát. Ilyenkor arra gondulunk, hogy íme, mennyien vannak — a kötelességüket hűséggel teljesítő cserkészeinken kívül — lelki szolgálatra képzett hivatottak, nagy magyar közösségeket szolgáló és irányító lelkészek, — akiknek odaadó támogatásával magyar problémáink nagy részét megoldhatnánk. Mégis, évről édvre romlik a helyzet. Lapjainknak egyre kevesebb az olvasója, egyházi iskoláinkban pedig egyre fogy azoknak a tanulóknak a száma, akik magyarul is tudnak. Álmatlan éjszakáinkon gyötrődve keressük ennek az okát. Sajnos, saját tapasztalatom és a hozzám befutó megszámlálhatatlan levél feleletet ad erre. Tisztelet illeti a kivételes számú, példamutató lelkészt és egyházközséget, de rajtuk kívül sem én, sem a levélírók nagy tömege nem látta azt, hogy a templomok többségének kijáratánál az emigráció lapjait, vagy a Nyolcadik Törzs angol-magyar lapunkat árulják, de még azt sem, hogy a katolikus egyházközségeknél legalább egyetlen hetilapjukat, a Vasárnapot kínálják megvételre a hívőknek. Az meg egyenesen ritkaság, hogy a lelkész a mise vagy az istentisztelet végén felhívja a hívők figyelmét, hogy nemzeti kötelességük magyar lapokat vásárolni, hiszen problémáinkra, a születések otthoni csökkenésére, a nagyszámú öngyilkosságra vagy emigráció» gondjaikra csak az anyanyelvűnkön megjelenő újságokban találhatnak feleletet. Az idegen nyelvű lapok csak néha foglalkoznak velük, mint magyarral, ■ ha igen, abban is ritkán van köszönet. Fájdalmas még írni is arról a döbbenetes felismerésről, hogy lelkészeink többsége kizárólag csak egyházi feladatait végzi, és magatartása olyan, mitha már nem tartozna nemzeti közösségünkhöz. Én, Pázmány, Prohászka, Tóth Tihamér, Mindszenty bíboros Ravasz László, Makkai Sándor és Ordass Lajos emlékét őrzöm magamban, azt hittem mindig, hogy megkínzott és kifosztott nemzetünk lelkészeinek az egyházi mellett nemzeti kötelességük is van. Azt hittem, hogy Istentől rendelt feladatuk az is: megmenteni és fölemelni egy árva és megpróbáltatott népet. Mást nem tudok tenni — én az egyszerű hívő, de áldozatos szolgálja népemnek és a magyar betűnek mint imádkozni azokért a lelkészeinkért és azokért a közönyös szülőkért, akik nem élnek közösségben népünkkel, és kérni, hogy a huszonegyedik órában ébredjenek nemzeti kötelességükre, és teljes lélekkel térjenek vissza ahoz a néphez, amelyhez tartozni nemcsak áldozat, hanem örömteljes dicsőség is. Adja Isten, hogy ezt megérhessük, és velük együtt örvenkhessünk egy eljövendő és erőteljesebb magyar hivatástudatról tanúságot tevő emigrációs életnek. New Milíor —Erdőszállás 1849. OCTÓBER 6 — folytatás a 19-ik oldalról. Pöltenberg Ernő Becsben született. Osztrák származása ellenére a magyar szabadságharc oldalára állt, és híven kitartott mellette. Részt vett valamennyi nagy hadjáratban. Görgey megbízásából tárgyal Paskieviccsel — hiába. Októberben elmenekülhetett volna, de nem hagyta el bajtársait. Knézich Károly Mint császári százados lépett a honvéd seregbe és Damjanich alatt harcolt. O volt a parancsnoka annak a dandárnak, amely elfoglalta a Tápió hídját a híres tápióbicskei csatában. Részt vett Budavár ostrománál, és Komárom felmentéséért is harcolt. gróf Leiningen -Westerburg Károly Hessenben született. Rokonságban állt az angol királyi családdal. Nagybátyja az osztrák hadak egyik fővezére. Magyar felesége által lett a szabadságharc katonája — 29 éves korában. Kitűnő hadvezéri képességei voltak. 1849. februárjában fényes győzelmet aratott Cibakházánál az osztrák csapatok felett. Aulich Lajos A császári és királyi hadsereg egyik sorgyalogezredének őrnagyaként szolgált. 1848 nyarán már az alakuló honvéd sereg alezredese. 1849. január 6-án hadosztályparancsnok a fel-dunai hadtestben, februáV 16-án tábornok, július 14-én Kossuth hadügyminisztere. gróf Vécsey Károly Pesten született. Hivatásos őrnagyként Kiss Ernő ezredében szolgált. A honvéd seregben tábornokká léptették elő. A szolnoki csatában jelentős szerepe volt. Az Aradot ostromló honvéd seregek fővezére — október 6-án végezték ki az aradi síkon.
