The Eighth Tribe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
Page 18 THE EIGHTH TRIBE July, 1981 NANAY ENDRE: ERDÉLY SZEKERÉN Erdély emigrációs szekerét nemes paripák húzzák. A bajokkal súlyosan megrakott szekér jól halad annak ellenére, hogy a szekér elé fogott paripák néha széjjelhúznak. Mindegyik paripa jobban akar húzni, gyorsabban akar haladni, többet akar teljesíteni, s ezért sem a húzás, sem a haladás nem mindig egyenletes. Szerencsére azonban a szekér kocsisa maga az ügy, a szenvedő erdélyi magyar nép, s így ez a láthatatlan erő tartván a gyeplőket, kiegyensúlyozza a paripák széthúzását. A munka a végcél érdekében jeles osztályzatot érdemel, összesen és külön-külön. Az egymás közötti viszonylat azonban már szegényesebb. Nem marad el a szokásos magyar egyéni dicsőségvágy: nem Te bane Én vagyok az ügy apostola, az én nevemnek jár a dűlt betű. Alig lehet vitás, hogy ezt nemcsak itt, mi vesszük észre, de odaát is visszhangja van a több dudás'1 ízléstelenségének. Ez nemcsak a küzdelem, de az eredmény rovására is megy. Legalább Erdély ügyében legyünk egységesek: az ügyért s ne saját névbecsülésünkért dolgozzunk. Erdély szenvedő magyarjai hálásak lesznek az egymás közötti fegyverszünetért. Ez annál fontosabb kötelességünk, mert nagy erők állnak velünk szemben. Erdélyi véreinkért való összefogás; a közös munka szükségeségét egy rendkívüli és váratlan' híradás hívja tetemre. A madridi emberi jog-sérelmeket is tárgyaló nemzetközi konferenciához, mint magasszintű tárgyalási nyilvánosághoz és akcióhoz nagy reményt fűzött a magyar emigráció. Ceausescu az erdélyi magyarság elleni terrorját emigráns szervezeteink alaposan kidolgozott jelentésekben tárták az illetékesek elé. A konferencia kárácsonyi szünete előtti hivatalos tudósításokban azonban egy nyugtalanító hírt olvashattunk. (A Times lapokban, december 19-én Don Cook helyszíni reportjában.) “A legérdekesebb új fordulat ... a US és Románia együttes javaslata . . . mely az első diplomáciai kezdeményezés egy varsói szerződésbeli (vasfüggöny mögötti) országnak a US-el” Ennek a javaslatnak a kidolgozásában — mondja a helyszíni riport, — 15 ország vett (csak egy, Románia a vasfüggöny mögül!) és a múlt év közepén kezdődött a közös tárgyalás.” A US — Románia közös propoziciót a konferencia 1981-es ülésszakán, — remélhetőleg, — mind a 35 konferencián résztvevő ország el fogja fogadni, zárja be jelentését a riporter. Ez lenne a earteri külpolitika! Mialatt Ceausescu a legdurvábban megsérti erdélyi véreink emberi jogait, deportálja, széttelepíti, történelmétől kultúrájától, vagyonától megfosztja őket a US összeáll Ceausescuval, az erdélyi magyarság kiirtójával és közös emberi jogvédelmi intézkedéseket javasol. Hogy ezt Ceausescu ravaszan azért tervezte ki, hogy az erdélyi magyarságot ezután a konferencia jóváhagyássával irtsa, sőt a US szentesítése mellett, alig lehet kétséges, illetve a “közös javaslat” szövegének ismerete nélkül is bizonyosra vehetjük, hogy Ceausescu nem az erdélyi magyarság védelmét szolgálta a “közösbe” való résztvétellel. Reméljük a reagani külpolita, egy új bukaresti US követtel nem követi ugyanezt az utat. Ehhez kellene az emigráció összefogása, az egységes hang, amit a US külügyminisztériuma is hiányol. ☆ ☆ “A trianoni béke végzetes tévedés volt . . Trianoni tájékoztató angolul. Legalább két amerikai-magyar csoport jelentette be, hogy a trianoni békéről és következményeiről angol nyelvű könyvet fog kiadni. Úgy érezzük, hogy két munka mellett egy harmadik megjelentetése nem szükséges és a mindig szűkös pénzügyi helyzet szempontjából egyeneses felesleges erőfeszítés lehet. Ezért az Erdélyi Bizottság, mely a múlt év tavaszán határozta el egy Trianonnal foglalkozó mű kiadását, lemondja ezirányú terveit és erejéhez képest anyagilag támogatja a másik két kiadást. De ha könyvet most nem is adunk ki Trianonról, egy rövid összefoglaló tájékoztatót hoztunk róla a Carpathian Observer legutóbbi számában. “Egy végzetes évforduló” (A Fateful Anniversary) cím alatt. Ez a trianoni összefoglaló a szégyenletes béke diktátum nemcsak magyar szempontból fontos következményeire mutat rá, hanem az európai hatalmi egyensúlyt végzetesen felborító hatását is kidomborítja. Ugyanebben a számban egy másik tanulmány a dákó-román elmélet szerepét analizálja az elnyomó román kisebbségi politika szolgálatában. A Carpathian Observernek ez a száma (Volume 8, No. 2) kitűnően alkalmas amerikai és más közleti személyek, politikusok, diplomaták, képviselők szenátorok, történészek, és általában magyarul nembeszélő barátok és imerősök, de éppúgy a külföldön' felnőtt és tanult magyar ifjúság tájékoztatására. Magyar iskolákban, cserkészcsapatoknál mind a Carpáthian Observer legújabb száma, mind a “Transylvania and the Theory of Daco-Roman-Rumania Continuity” c. 112 oldalas könyvünk tansegédként
