The Eighth Tribe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
June, 1981 THE EIGHTH TRIBE Page 19 akkoriban, mondták, “hadak” — szállásföldjei is. É.i a régi gesták és krónikák szerint ilyen had van száz nyolc. A településnek ez a formája ősi ugor forma- A gyepűvédőöv, a ménesek, csordák és nyájak bizto sítása az összekeveredés meg a más törzsbeliek illegitim állatbeszcrzése ellen, s a határvillongások, legelőviták megakadályozására. Gyakorlati alapja tehál ugyancsak van az ősi szokásnak, van azonban egy súlyos hátránya: kihangsúlyozza a törzsi különállást és ezzel megakadályozza a nemzeti összetartozás él ményének kialakulását. így minden törzs egy kis nemzet, minden törzsi terület egy kL ország és a magyar nemzet maga igazában nem egvébb egy nyelvet beszélő törzsi egységeg egymás mellett elhclyez- Kedő mozaikjánál. Ugyanúgy, ahogyan ez az ODOgur■-ág, eddigi ezerötszáz éves története folyamán mindenkor volt — s ami a nagy onogur nép szél poriadását és legnagyobb részének megsemmisülését okozta. Ez az elkülönülés, ez a gyepűrendszer hozta meg most is a maga káros gyümölcsét, különösen mióta a minden törzs által tisztelt Árpár fejedelem meghalt A magyarok országa különös ország, különösen a kor Európájának szemüvegén keresztül nézve. A magyarság által birtokbavett terület nem személyes tulajdona az uralkodónak, mint az összes többi európai területegységek, hanem köztulajdona a népnek, amely közös erőfeszítéssel szerezte azt. A terület nem egységes feudális szerkezet, mint Nagy Károly óta Európa, hanem kizárólag allodiális egységek mozaikja. Sőt, még az egyes allodiális egységek sem magántulajdonai senkinek, hanem magán, helyesebben családi használatra bocsátott köztulajdonok. A magánjogi formában és értelemben birtokolt Európával szemben a Kárpátmedence közjogi kategória — s mint ilyen1, furcsa és idegen sziget a feudális európai világban. A szabad magyar existenciális körülményeiben és szociális vonatkozásaiban nem álárendeltje senkinek, életét a törzsön belül csak közös akarattal létrehozott szabályok irányítják. Csak a hadak egyes rokonsági köreinek, a nagycsaládoknak vérségi feje korlátlan úr a családtagokkal szemben. Ez a társadalmi felépítés, amely a maga liberálizmusával és demokráciájával sokkal modernebb, mint a korabeli Európa feudalizmusa, kitűnő is volna, ha felépítés nem állna meg az egyes törzsek határainál, hanem betetőzné azt egy az összes törzseket hasonló formában összezáró csúcsszervezet, amit az etelközi és pusztaszeri vérszerződés akart volna megvalósítani. Ez azonban nem történt meg. A magyar törzsek Árpád halála után is megválasztják ugyan a közös főt “Árpád utódai közül”, ez a méltóság azonban Árpád után kegyeletes címnél alig egyébb. A magyar kollektívumnak az egész magyarság összetett erejét és akaratát követelő közvetlen önvédelmi gondjai, vagy politikai szándékai nincsenek Hiszen a megszerzett terület bőségesen elég, s a magyar fegyverek presztízse egyelőre oly nagy, hogy a magyarokat egyenesen visszatért hunoknak gondolják s nemhogy a szomszédos kisebb népek nem merik háborgatni, hanem a két belső zavarokkal közdő nagyhatalom, Bizánc és a hanyatló frank-római császárság sem. A törzsek közt felmerülő problémák lokális jelentőségűek és nem involválnak valaminő nemzeti méretezésű politikát, a törzsön belüli ügyek elintézése pedig a törzs vezérére meg a hadak nagyjainak tanácsára tartozik. Az ősi joggyakorlat egyébbként is elismeri az önbíráskodást szabad emberek közt, — a szolgák társadalma meg amúgyis jogtalan. Mindezeken felül pedig a honfoglalás utáni nemzedék generációs és korhan-gulatát a befejezettség, nem pedig valaminő indulás szuggesztiója jellemzi. Ily körülmények között a fejedelemnek nemcsak hatalma és teendője nincs, hanem — amennyiben nincsenek közös, nemzeti problémák és nincsenek közös és nemzeti vállalkozások (mint ahogy nincsenek) — értelme sincs. Illetőleg értelme volna, sőt nagyon is volna. És ez a törzsi individualizmus, a törzsi különállás és autómia tények megnyirbálása volna egy fokozotabb nemzeti egység érdekében, amelyre külpolitikai szempontból rövidesen igen nagy szükség lesz. Ez azonban, legalább is egyelőre lehetetlen, noha a macedón dinasztiával éppen ebben az időben újjászülető bizánci hatalom, meg a Nagy Ottóval újjászületett németrómai császárság két fenyegető malomköve egyre dörömbölőbb türelmetlenséggel követelné. Ehhez a fejlődéshez azonban újabb négy évtizedre és majd egy Szent Is-vánra lesz szükség. A magyar kollektivum lényegében egy laza köztársaság, amelynek összetevői azonban nem személyek hanem testületek. S ezeknek a testületeknek korlátlan autómiája van, kizárólag csak egymás jogait kötelesek tiszteletben tartani. Ami tehát összetartja őket, az csupán egy kölcsönös meg nem támadási szerződés. Még csak véd és dacczövetség sincs köztük. Még törzsi federációnak sem lehet ezt a képletet osztályozni, hiszen a törzsek keze még a Kárpátmedencén kivüli vonatkozásokban is csaknem teljesen szabad. S ez a szabadság önálló törzsi külpolitikai vállalkozásokban nyilatkozik meg. — folytatódik — Támogassa és terjessze Lapuukat! Úgyszintén a Nyolcadik Törzs Alapot!
