The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE June, 1980 volt szerelmes ének. Egy kiábrándult, cselekvésképtelen, elmélkedő trubadúr vallomása rejtett érzelmekről; tele irodalmi és szellemtörténeti utalásokkal, idézetekkel. Úgy látszott, hogy T. S. Eliot az angol metafizikus költőiskola követője lesz, aki a francia szimbolika eszközeit használja fel. Formailag a szabad verset követte, de néha szabályos, metrikus szakaszokat iktatott közbe. Mindez nagyon meglepte a szabályos, könnyen érthető versekhez szokott olvasókat. Sok ellenzője, de sok híve is támadt a költőnek, aki egyáltalán nem akart visszakozni, mert 1920- ban hasonló újabb Költemények című kötetével jelentkezett. S ha eddig csak ellenzői akadtak, 1922-hen valóságos felháborodás fogadta Átokföldje című kötetét. A látszólagos összefüggéstelen részek valójában egy collage elemeit képezték monológokkal, utalásokkal, mitológiai alakokkal, idegen nyelvű sorokkal. A kor annyira érthetetlennek (akkor még nem volt szürrealizmus!) érezte, hogy a megértés könnyítésére maga T. S. Eliot írt jegyzeteket művéhez, és megszámozta a sorokat, akárcsak Dante. De lássunk néhány sort fordításomban az Átokföld elejéből és végéből: Április kegyetlen hónap, kihajtja az orgonát a halott földből, kavarja az emléket és vágyat, meghajtja a tompa gyökereket tavaszi esővel. “Aquitania herceg a rombadölt toronynáT’ Romjaimat védem e törmelékkel Illek én hozzád. Hieronymo megint megőrült. Datta. Dajadhvam. Damjata. Santih santih santih Persze az utolsó öt sornak nincs sok értelme, de ha megmagyarázom, hogy a 430. sor idézet, a 432. sor a “Spanyol tragédiádból való, és hogy a 434. sor értelme: “A béke, mely meghaladja a megértést”; akkor másként fogadjuk a zseniálisan összekavart mozaikot. T. S. Eliot az ilyen meghökkentéssel, gondolkodtatással, szellemi trükkel igen nagy hatást gyakorolt az irodalmi életre. Többé nem lehetett művészinek, korszerűnek nevezni a tanverseket, a kellemes rigmusokat. Az új verseken eluralkodott az értelem irányítása. Divatba jött az intellektuális költészet. Persze nem szabad azt hinnünk, hogy ezzel megszűnt az érzelem T. S. Eliot költészetében. Ellenkezőleg: új verseiben gyakran merültek fel a gyermekkor emlékei, a hatalmas, barna Mississippi, ragaszkodás a hithez, Istenhez, misztikához és a szentekhez. 1935- ben a “Gyilkosság a székesegyházban” című versdrámájában Morus Tamás erkölcsi nagyságát dicséri nagy mélységgel, bölcselettel és csodálatos nyelven. Ez valóban dantei teljesítmény volt. Nem hiába nevezték egyes kritikusai T. S. Eliotot a modern Daniénak! íme néhány sor a Te Deumból: Bocsáss meg nekünk, ó Uram, mi magunk valljuk magunkat a közönséges ember típusának, A férfiak és nők típusának, akik bezárjuk az ajtót és ülünk a tűz mellett, Akik félünk Isten kegyelmétől, Isten éjszakájának magányosságától, a megkövetelt lemondástól, a ránk mért Ínségtől; Akik nem félünk annyira az emberek igazságtalanságától, mint Isten igazságától; Akik a kéztől az ablakon, a tüztől a zsuptetőn, az ököltől a kocsmában, a csatornába taszítástól Nem félünk úgy, mint Isten szerelmétől. . . (Vas István fordítása) Négy kvartett című versciklusában valóságos zeneművet komponál a különböző elemekből, a megértés különböző síkjain. A kert, a láng, a rózsa és a galamb a szimbóluma! “East Coker” című versét így fejezte be: Végemben a kezdet. A görög és a keresztény filozófia egyesítése. — Ugyancsak vallásos ihletésű a “Hamvazószerda” című kötete is.
