The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
May, 1980 THE EIGHTH TRIBE Page 11 PRÓBATÉTEL WASS ALBERT: Június harmadikén dől el, zárt ajtók mögött, hogy az Egyesült Államok kormánya meghosszabbítja-e Románia részére a “kedvenc népeknek” kijáró kereskedelmi kedvezményeket (az adófizetők zsebére) vagy nem. Múlt évben tiltakozásunk ellenére is Carter elnök javasolta a kongresszusnak a kedvezmények meghosszabbítását és a kongresszus megszavazta azt. Mindössze 126 képviselő szavazott ellene. Ezeknek a neveit leközöltük a Transylvania Quarterly első számában mely 1979. októberben jelent volt meg. Ugyanakkor felszólítottunk minden jóérzésű amerikai magyart, hogy lépjen összeköttetésbe illetékes képviselőjével és szenátorával és kövessen el minden lehetőt megnyerésükre. Könyveket, nyomtatványokat díjtalanul bocsájtottunk azok rendelkezésére akik erre a munkára vállalkoztak. Nos, most dől el, hogy ki, hol és milyen eredménnyel dolgozott. Az idő rövid. El kell feledjük sérelmeinket, ellenszenvüket s függetlenül attól, hogy ki milyen csoporthoz tartozik valamennyien lábra kell keljünk s hallassuk szavunkat azokkal akik Washingtonban képviselnek bennünket. Küldjünk táviratokat, leveleket a Fehér Házba. Gyüjtsünk aláírásokat, százával és ezrével, mindegyikünk a maga választói körzetében, ne csak magyarok között de lehetőleg minél több nem-magyar állampolgárt is belevonva s küldjük el tiltakozásainkat illetékes képviselőnknek és szenátorunknak. Még jobb ha személyesen adjuk át ezeket. Levelek, beadványok szövegét illetően iránymutatót közöltünk a Transylvanian Quarterly minden egyes számában. Ezév április 24-ikének reggelén a washingtoni rádió bemondta a hírt, hogy Ceausescu szolidaritását fejezte ki Iránnal szemben és fokozott mérsékhen vásárol olajat tőlük a Szovjet Union keresztül. Bár a Fehér Ház nyomban elfojtotta a hír tovább terjesztését, washingtoni megbízottunk utján meggyőződtünk annak valóságáról. íme a román “megbízhatóság” eleven példája! Reméljük, hogy Amerika tanul ebből. Tiltakozó leveleinkben hivatkoznunk kell arra, hogy Románia a békeszerződések kisebbség-védelmi rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva naponta megszegi a Helsinki Egyezményt valamint saját alkotmányát. A romániai magyar, német, zsidó és bolgár kisebbségek elnyomása egyre tűrhetetlenebb méreteket ölt és megközelíti ma már a “genocide” fogalmát. Követelnünk kell, hogy az Egyesült Államok kormánya vonjon meg Romániától minden kedvezményt és tartsa vissza a nem-régen megígért százkilencvenmillió dollár gátépítési segélyt is mindaddig mig a román kormány eleget nem tesz az alábbi feltételeknek: 1. Elismeri Erdélyben a magyar nyelvet hivatalos nyelvnek a románnal párhuzamosan. 2. Visszaállítja a Magyar Autonom Területeket kimondottan magyar közigazgatás alatt. 3. Visszaállítja a magyar nyelvű iskoláztatást magyarok számára. 4. Visszaadja magyar iskolák és egyházak felügyelete alá az elkobzott magyar könyvárakat, levéltárakat és múzeumokat. 5. Megszüntet minden származás alapján történő megkülömböztetést munka, fizetés, lakás, nyugdíjazás és hatósági elbánás terén. 6. Megszüntet minden erőszakot, zaklatást, megfélemlítést a nem-román ajkú lakossággal szemben. Ez a hat pont magában foglalja azt a minimumot, ami egy civilizált világon minden egyénnek és minden ember-csoportnak kijár, a föld bármely részén. A magyar, német, zsidó és bolgár kisebbségek nem mint bevándorlók kerültek ebbe a helyzetbe, hanem őslakói annak a földnek melyen élnek s ahol a kommunista román uralom ma megtagadja tőlük az emberi létezés alapjogait. Ezek azok a tények, melyeket képviselőink és szenátoraink tudomására kell hozzunk. Elérkezett az amerikai magyarság színvallásának perce. Ez év májusában megszámláltatunk. Nem bújhatunk ki a felelősség alól semmiféle címen. Hogy mikor jöttünk ide, miért jöttük ide, kikhez s hova tartoztunk odahaza s kikhez és hova tartozunk idekint: ez ma mind lényegtelen. A kérdés egyszerűen ez: magyarok vagyunk-e valóban, szívben, lélekben, felelősségvállalásban, vagy nem. Ennyi az egész. Se több, se kevesebb. Megszámláltatunk s ha híjjával találtatunk megint: a történelem Ítélete alól nem lesz fellebbezés. Kemény szavak ezek s akinek nem tetszenek, az hajtsa le a fejét s álljon odébb. De én magam ennek a nemzeti törvénynek a fegyelme alatt vénültem meg s még vénültömben is vallom, hogy a magyar ember csak addig ember míg hűségében magyar. Hűség nélkül felelőtlen szemét amit elfuj a szél s nyom se marad utána.
